Földbe fúr a mogyoró

Dél-Amerikából (Brazíliából) származik, ahol még vadon is előfordul. Egyéves, lágy szárú növény, erősen fejlett karógyökérrel. Származásánál fogva melegigényes, sok fényt és tűző napot kíván, s ez egyben határt szab termesztésének is, ami a mediterrán éghajlati öv északi pereméig terjed. A tápanyagban és humuszban gazdag, könnyen melegedő, jó vízáteresztő, laza talaj az ideális számára. Mivel fejlődésének kritikus szakaszai a nyári, aszályos hónapokra esnek, öntözendő kultúraként ajánlott termeszteni.

Magját április végén, május elején vethetjük sorba vagy bokorba. Előbbi esetben a 60-70 centis sortávolságon belül egymástól 10 centire vessük a magokat, bokorba vetve pedig 40-50 x 40-50centis legyen a tenyészterület. A vetés mélysége 3-4 centi, laza földben ennél egy-két centivel mélyebbre kerüljön.

A földimogyoró termésképzése különleges: a rajta fejlődő hosszú virágkocsány (amelyen a virágok ülnek) a megtermékenyülés után tovább nyúlik, a fejlődése kezdetén álló termés a földbe fúródik, ott növekszik tovább és ott is érik meg. Hogy minden zsenge termés a földbe fúródhasson, ezt a termesztők a krumplihoz hasonló töltögetéssel segítik elő. (Először virágzás után töltik föl a talajt a tövek körül, majd néhány héttel később megismétlik a műveletet.)

Szeptember végén a sárguló levelek jelzik a betakarítás kezdetét. Az érett termés hüvelyének színe világos barnássárga, felülete lehet sima, vagy – a benne lévő magok száma szerint – befűződésekkel barázdált. A szüret fontos művelete az utószárítás, amikor a földből gyökerestől kiszedett növényeket néhány napig a napon szárítják, hogy csökkenjen a termések ekkor még nagy víztartalma. A szárítás, illetve az ezt követő tárolás kulcsfontosságú műveletek, mert az egész évi termés mehet veszendőbe, ha a földimogyoró megpenészedik. A fertőző penészgombák ugyanis mérgező anyagot (aflatoxint) választanak ki, ami még kis mennyiségben is veszedelmes, rákkeltő hatású.

A kórokozók közül a lisztharmat veszélyezteti a leginkább a földimogyorót, főleg akkor, ha egymást követően ugyanazon a helyen termesztjük. A krumpli után ne ültessük, mert ezzel elejét vehetjük az ott megtelepedett pajorok és drótférgek pusztításának.

Termését ugyan döntő többségében pörkölt vagy a nyersen sózott formában fogyasztjuk, ám magvai és lisztje jól fölhasználható édességek, különlegességek készítéséhez, ízesítéséhez is.