Sorstragédia Jadvigával

Mindenkinek rossz, mindenki boldogtalan, a sorsok ködbe vesznek, fájdalom és bánat lengi át az egész naplóregényt, varázslatos nyelven, ezer stílusbeli ötlettel megírva.

Az elég jól sikerült megfilmesítés után a mű most színpadra került, az Orlay Produkció előadásában. Meghökkentő hír: elképzelni is nehéz, hogy a rendkívül bonyolult szöveg, az idősíkok ugrálása, a számos utalás hogyan lényegül át színdarabbá. Nos, a színház tulajdonképpen jó megoldást választott, mivel nem a regényt beszélték el, hanem egy teljesen új művet alkottak, amit a legilletékesebb, maga Závada írt. Táncos, zenés drámát láthatunk, ami olyan, mint egy görög sorstragédia.

Azért nem minden kétséget cáfolnak meg. Úgy gondolom, aki nem olvasta a könyvet, nem mindig érti a történetet. Meg kell szoknunk a gyakran öncélú, pantomimszerű mozgást, s azt is, hogy a két főhős kivételével mindenki több szerepet is játszik. Ez a második részre sikerül, amikor az igen szenvedélyes dráma már inkább magával ragad. A férfi-nő szál meggyőzőbb, a történelmi kevésbé.

A színészek nagyon jók. A gyönyörű és tehetséges Ónódi Eszter minden porcikájában érzi Jadvigának, ennek a titokzatos nőnek a lényét. Az idő előrehaladtával nyilván még erőteljesebb lesz alakítása. De a többiek is, Pál András, Gáspár Sándor, Takács Kati, Pokorny Lia, Lukáts Andor dicsérendők. Hargitai Iván rendező végiggondolt munkát végzett. Csak azt a modoros koreográfiát tudnám feledni… Ujlaki Ágnes