Több százezer gyufából épült fel a kastély

Hogy mindenféle tervrajz nélkül, fényképek alapján sikerült az „építkezés”, abban istenadta tehetségén kívül sokat segítettek a baleseti helyszínelők – egész pontosan az általuk használt milliméterpapír. Erre ragasztgatja ugyanis a gyufákat immár tizenhét éve, saját és környezete nagy örömére. De örülhetett volna szegény kis gyufaárus lány is, a nyugdíjas alezredes ugyanis már több mint százezer gyufaszálat felhasznált.

Megépítette a neuschwansteini és a turai kastélyt, egy bajor lakóházat és egy skót kastélyt. Aztán pedig minden makettkészítő álmát: a Pécsi Rendőrkapitányság, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság és a fogda épületeit… Utóbbiak hogyan jutottak eszébe? Inkább az a kérdés, hogyan ne juthattak volna? Hiszen harminchat év belügyi szolgálat után onnan ment nyugdíjba. S tudják, mi munkáinak legfőbb jellegzetessége? Hogy pontosan kidolgozza a belső tereket: leburkolja a járófelületeket, tapétázza a falakat, kialakítja a korlátokat és a lépcsőket. Ám mielőtt bárki szeme felcsillanna, gyorsan leírom: egy dolog azért biztosan kimaradt a rendőrségi épületekből. A biztonsági berendezések.

Mint általában a makettkészítőknél, nála is minden az Eiffel-toronnyal kezdődött. De hogyan! Egyévnyi aprólékos munka, hetven centi magas alkotás, örömmámor, majd nitrofestékspray, hogy mégiscsak fémszínű legyen, ami a valóságban is az. Másnapra egy fémszínű kupac várta: a festék feloldotta a ragasztásokat…

A tornyok azonban továbbra is fontos szerepet játszottak Szűcs Pál életében, köztük egy pécsi víztorony is. Az akcióalosztályon dolgozott, mikor üldözőbe vett egy bűnözőt, akit végül a torony belsejében sikerült elfognia – akkor nevezték el Rugóláb seriffnek. Hálószobájába is tornyokon keresztül vezet az út; az ajtót a bajor királyi kastély posztere díszíti, a helyszínen vásárolta. Mert legfőbb szenvedélye az utazás, feleségével keresztül-kasul bejárták már Európát. És Egyiptomot, Marokkót, Kínát. Káros szenvedélye nincs – mondja, pedig legalább dohányozhatna, hogy legyen otthon mindig gyufa. Persze így is van, egy darabig a kollégák gyűjtögették neki nagy zsákokkal, de nem bírták a tempót, úgyhogy most vásárolja.

És jégkrémevésre buzdít mindenkit, mert azok pálcikáit is felhasználja. Közelgő tél ide vagy oda, a jégkrémfogyasztásba nem árt belehúzni, mert Szűcs Pál a tervekből sosem fogy ki: amint befejezi a tiszadobit, nekiáll a ladi kastélynak, aztán következik a ná¬dasdladányi. Mutatja a ladiról készült fotókat – körülbelül kétszázötven-háromszázat. És mutatja a műhelysarkot is: a szobában a nyugati tájolású ablak előtt álló kicsi asztalt. Rajta papírlapok (a baleseti helyszínelőktől ugye), aztán orvosi szike, csipesz az egykori bőrgyárból és egy másik csipesz a fogorvosától. Az asztal mellett, a szemközti sarokban pedig az őrült bajor király, II. Lajos mesekastélya, a neuschwansteini csoda, Szűcs Pál legszeretettebb alkotása. Miért e harmincnyolcezer gyufaszálból készült makett a legkedvesebb a szívének? Mert ez a legmonumentálisabb alkotása. És mert szép emlékek fűzik az eredetijéhez. De leginkább mégiscsak azért, mert nagyon sietett befejezni. Készítése közben ugyanis kiderült valami: mindkét szemén zöld hályogot mutattak ki. S akkor még nem lehetett tudni, hogy a hályog növekedését meg tudják-e állítani…