Aki a halálkereket uralja

Cirkuszkupola alatt kifeszített magasdróton félelmetes mutatványokkal sokkolja a nagyérdeműt: végigmegy rajta gólyalábon és egykerekű biciklin, bekötött szemmel és a feleségével a nyakában. És ez csak a kezdet! Hol egy tengelye körül forgó halálkeréken szaladgál, hol meg a szabadban, nagy magasságban sétál vagy épp motorozik a drótkötélen. A házaspár történelmet írt azzal, hogy két éve magasdrótszámával egy tengerjáró hajón lépett fel, változó időjárási feltételek mellett, öt hónap alatt 143-szor.

Mindezt biztosítókötél nélkül. Életveszélyben.

Kísérti az Istent, ráncigálja a halál bajuszát? – háborgok. Tiltakozik. Sosem kockáztatna, nem szerencselovag! Higgadt, megfontolt ember, és nem utolsósorban szereti az életet, a családját. Ő „csupán” megmutatja, amit hosszú időn át gyakorolt, amit küzdelmek árán megtanult. Amit tud. A világon egyedülálló módon.

Utólag elég nehéz elhinni, hogy Simet Lászlót tízévesen páros lábbal rúgták ki az Állami Artistaképző felvételijéről. Nem is próbálkozott többet a szaltót ugráló tornászok között – inkább a szüleitől kezdett tanulni, akiknek akkoriban már jól csengett a neve a magasdrótosok világában. (Az úgynevezett hetes piramis tagjai az ötvenes években a kötélen építettek egy veszedelmes gúlát, köztük volt az édesapja is.) Érettségi után a család – előbb a magyar cirkuszvállalat keretein belül, később már önállósulva – együtt járta a világot.

Nem hagy nyugodni a biztosítókötél. Vagyis: a hiánya. Szédítő a gondolat! Akárcsak a mélység – erősít meg, hamiskásan mosolyogva. A magasdrót szerinte attól érdekes, hogy veszélyes, ez a lényege. Ha mindig felvenné a biztosítókötelet, éppen az értelme veszne el. Bízik a temérdek gyakorlásban és abban, hogy baj esetén el tudja kapni a kötelet – ezektől érzi magát biztonságban odafent, biztosítókötél nélkül is.

Na és a kötélidegek?! Mintha csak a világ legtermészetesebb dolga volna mondjuk a megújult fővárosi Nagykörút sokemeletes házai közt a levegőben sétafikálni (ezt tette 1997-ben, az ünnepélyes átadáskor), olyan nemes egyszerűséggel mondja: az idegeit tudatosan fejlesztette. A kezdet kezdetén félméteres magasságban tanulta meg a kötélszakma technikai alapjait. Aztán emelték a tétet, úgy 2-2,5 méterig – na, itt kell megtanulni eséskor a drótkötelet elkapni minden körülmények közt! Merthogy 20-30-40 méteres magasságban ez az egyetlen menekülési útvonal.

Bénító, félelmetes, sokkoló – ezeket a jelzőket használja annak az érzésnek a leírására, amikor először állt egészen fent, a kupola alatt. Majdhogynem elölről kellett kezdenie ott a tanulást, annyira blokkolta az alatta tátongó mélység. Idővel és gyakorlással legyőzte.

Olyannyira, hogy mára a legjobb cirkuszi magasdrótosok és toronykötéltáncosok (skywalker) közt jegyzik a nevét. Nem én mondom, a díjak igazolják. A kínai wuhani, valamint a varsói nemzetközi cirkuszfesztiválon megnyerte az aranydíjat. Itthon, a hazai cirkuszművészetért végzett munkájáért, 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét – legalábbis arra a kis időre, amíg betörők el nem vitték az otthonából…

Simet László évtizedek óta járja a világot – nem „házal”, most már keresik, hívják. Többek között a híres-nevezetes kanadai Cirque de Soleil előadásaiba. Fellépett például az egyik bázisukon, Orlandóban a La Nouba című produkció részeként, nyáron pedig az utazócirkusz tagjaként Kazahsztánban járt. Legyen szó a saját céljaikra kialakított, speciális épületekről vagy a világot járó, értelemszerűen leegyszerűsített arénashow-król, a Soleil csúcsminőséget képvisel. Huszon-egynéhány műsoruk fut, egy előadás átlagosan két évig készül. A társulatba elsősorban nem artistákat, hanem világbajnok élsportolókat toboroznak. A produkciókat egy történetbe ágyazzák, minden részletében megkoreografálják, zenét írnak rá – a végeredmény lélegzetelállító. A Soleil több, mint cirkusz, tökéletes művészi egység – véli Pepe, a 150 évesre maszkírozott kötéltáncosunk, akit az egyik történet szerint a szíve még mindig visszahúz a cirkuszba, s bár a többiek lebeszélik, ő mégis végig akar menni egy magasan kifeszített kötélen. És végigmegy. A Soleil szigorú biztonsági szabályai miatt biztosítókötéllel. Pályafutása során akkor először.

A 2012-es londoni nyári olimpia szervezői sem vállalták a kockázatot, Simet László a záróünnepségen biztosítva keltette életre a Pink Floyd 1975-ös híres, Wish You Were Here című lemezének borítóját. Az eredeti képen két öltönyös úr éppen kezet fog egymással, miközben egyikük ruhája ég – ezúttal honfitársunk parolázott egy lángoló bábuval 45 méter magasan, hárommilliárd tévénéző szeme láttára. Kár, hogy a magyar kommentátorok ezt a tényt valamiért nem osztották meg velünk…

A paraolimpia záróünnepségén Simet László motorozott a magasdróton, miközben a jármű két oldaláról lelógó trapézon kivételesen nem orosz származású, szintén kötéltáncos felesége, Olga adott elő néhány akrobatamutatványt. A Lyndsey Adams nevű lány két évvel ezelőtt veszítette el az egyik lábát, és erre a különleges produkcióra egy néhány hetes artistaképző gyorstalpalón készült fel, bámulatos akaraterőről téve tanúbizonyságot.

Belátom, nem túl elegáns egy 53 éves, pályája csúcsát járó artista életkorát firtatni – pláne, ha a 74 esztendős édesapja még fellépett Békéscsabán a La Mancha lovagja című színdarabban meg nyáron a Szigeten! A válasz meggyőző és szellemes: a Soliel egy lehetséges irányt mutatott a matuzsálemmé maszkírozással. Az is mázli, hogy Simet László nem a dél-amerikai artisták stílusát űzi, akik trükkös és fürge majmok módjára ugrálnak, handabandáznak a manézson, de művészet egy gramm sincs a produkciójukban. A végtelenül tehetséges oroszokat csak magasdrót-imitátoroknak hívja, merthogy sosem rizikóznak, mindent biztosítókötéllel végeznek. A magasdróthoz nem fiatalos hevület kell, hanem bölcs nyugalom – amivel ő bír. És egy olyan visszafogott, művészi, elegáns előadásmód, amire láthatóan kíváncsi a nagyvilág.