Aranyérmes Fucsala-furfangok

Az Encsen élő életvidám Miklós bácsit most bosszantom egy kicsit, mert közel 70 évesen is utálja, ha bácsizzák. Hiszen a marós, esztergályos, gépgyártó-technológus „szaki” valójában nyugdíjazása után született újjá. Akkor kezdett nemcsak vicceket, hanem találmányokat is kiötölni. Ráadásul olyan családban, ahol szerinte ő a „legbutább”, mert neje, menye, közjegyző lánya, mérnök-informatikus, közgazdász fia is diplomás. Szerintem viszont ő a legkreatívabb: gépekkel zsúfolt műhelyében, ami egy laikusnak maga a káosz, a feltalálót még egy csavar is megihleti. Nála fordítva működnek az évek – kora ellenére egyre több az energiája. Hét szabadalmaztatott találmányából a legújabbat nemrég az idei Encsi Expón városa különdíjjal is jutalmazta. Ez a sörösdobozprés, amit szinte körbecsodáltak a látogatók, főleg a gyerekek. Mikor megjegyzem, hogy ezt kézzel is össze lehet nyomni vagy lábbal laposra taposni, feltalálója visszavág:

– Aranyom! Az általam kitalált dugattyús csőszerkezet pillanatok alatt több százat összeprésel az eredetihez képest ötöd nagyságúra! Az iskolásoknak szó szerint leesett az álluk! – mondja, majd sorolni kezdi: – Mivel 40 éve vadászom, első sikeres találmányom a forgószékes, mobil magasles volt. Alig 15 kiló, bárhol bármilyen magasra felállítható, szétszedhető, csak bedobom a csomagtartóba, és irány az erdő! Ezt 2003-ban szabadalmaztattam, utána már nem volt megállás. Jött az önzáró kötőelem, egy különleges felnicsavar, amiről azt írták a lapok, ezzel felcsavarozva lelophatatlan a kocsikerék. Ezt fejlesztettem tovább egy önzáró zárszerkezetté pincékhez, tárolókhoz, speciális kulccsal, amitől meg a zárak lettek kinyithatatlanok. Majd következett a hordozható önműködő hinta, amit lökni se kell, mert spirálos rugó hajtja. Majd a háromlábú, állítható kettes létra, ami a legdurvább terepen se borul fel, mert oldalkitámasztós, gyümölcsszedők nagyra értékelnék. Utána a teleszkópos, forgóüléses, összezárható horgászszék. Nem sorolom, írni se győzné!

Hat éve tagja vagyok a Magyar Feltalálók Egyesületének. A legnagyobb élményem a 2009-ben, Budapesten rendezett „100 csoda” kiállítás volt, ahol Rubik Ernővel megismerkedve elbeszélgettünk a magyar találmányok mostoha sorsáról. Mert legyen valami bármilyen egyszerű, de nagyszerű, a honi találmányok zöme gyártó híján prototípus marad. Én is kaptam hazai és nemzetközi díjakat, arany-, ezüst- és bronzérmeket, zsákszámnyi dicséret, azzal kész. Mégis boldog vagyok. Zsigerből hajt a vágy újat alkotni, nekem ez már hobbim.

– A kisasszonyszék és a székké alakítható sétapálca hogy jutott eszébe?
– Egy rendezvényen észrevettem egy vékony nőt, aki alatt felborult a kempingszék. Itthon törtem a fejem, és kreáltam egy háromlábú, tökéletesen stabil, fél kiló súlyú széket. Összecsukható, elfér akár egy női retikülben is. A székké alakítható sétapálca ötlete három éve, Rómában született, ahova a párommal ellátogattam. A pápai áldás után a tömegben sóhajtoztam: de jó lenne leülni valahová! Ám az urak csupán botjaikra támaszkodhattak. Na, gondoltam, készítek én olyan sétapálcát, amit székként is funkcionál! Hazajöttünk, pár nap alatt meglett. Háromlábú, emelhető, süllyeszthető, összezárható.

A feltaláló mostanában újabb elismerésre vár: arra, hogy első unokája akkorára cseperedjen, amikor már kipróbálhatja nagypapája önműködő hintáját.