Audi A4 Avant 2,0 TDI: minél drágább, annál jobb?

Egyébként az előző (2008-ig gyártott) A4 szerintem kifejezetten csúnya volt, az egyik legkevésbé sikerült ezredforduló utáni Audi. Aztán jött az új, s azt mondtam, hogy na, ez már ránézésre is BMW-sebb: szebbek az arányok, kidolgozottabbak a részletek. Most meg kijött ebből a facelift, ami ránézésre új első és hátsó lámpákat jelent – és ezzel az aprósággal rögtön zárójelbe is teszi az elődöt. Ez abban nyilvánul meg, hogy a facelift előtti verzióban ülők sóvárogva bámulnak. Persze újdonság bőven van még a lemezek alatt, mindenen finomítottak, hosszabb az extralista is. Az A4 kombiban egyébként minden benne van, amit a német autótervezés ma képvisel. Irigységet vált ki az emberekből a borotvaélesre rajzolt széles és lapos forma, egyértelműen agresszív és fellengzős a megjelenése. A kombi forma mindenki szerint szebb, mint a szedán, gyönyörű a tető íve. Látszik, hogy nem a literek száma, hanem a szépség volt a fontosabb a tervezőknél. Elképesztően jól néz ki, de elsőre nem feltétlenül szimpátiát vált ki az emberekből és ez biztos, hogy nem tetszik mindenkinek.

Mivel az A4 gyakorlatilag minden tekintetben hozza az A6-os színvonalát, egyetlen játékteret hagytak a nagytestvérnek: ez a helykínálat. Az A4 elöl nem nagyobb, mint egy A3-as, az átlagosnál kicsivel is magasabb, testesebb sofőr jó eséllyel már szűknek fogja érezni. Nem is az ülést, mert arra nem lehet panasz, inkább a széles középkonzolt, az ajtót és a tetőt. Ez van, egyértelmű az utalás: ha nagyobbnak tetszik lenni, tudunk rá megoldást még néhány millióval drágábban. A csomagtér elektromosan nyílik és záródik, s 490 liternyi cuccot képes elnyelni. A hátsó sor is inkább két-, mint háromszemélyes, de legalább lábhely van bőven.

A belső is a megszokott poroszos Audi-belső, mindent vonalzóval rajzoltak, a gombok, a fények és az anyagok a végletekig tökéletesítve. A fehér-piros kombinációt én nem annyira bírom, nekem kissé barátságtalan, de illik az autó karakteréhez. Nem tanúskodik jó ízlésről a csúnya fabetét, nem teszi otthonosabbá a belsőt, egyszerűen ronda. Ide az a szálcsiszolt alumínium kell, ami szintén választható. A központi menüben rengeteg mindent állítgathatunk, de nekem az a tapasztalatom, hogy a végén úgyis mindent automatán hagyunk majd. Erre jó példa a Driving Select beállítás, ahol Komfortos,Takarékos, illetve Dinamikus állás között zongorázhat a sofőr. Ez a kormány-gázpedál-váltó triumvirátusra van hatással, de ha Auto-n hagyjuk, akkor magától érzi, hogy padlógázkor sportosan szeretnénk vezetni. A számítógép mutatja, hogy a bekapcsolt fogyasztók mennyivel dobják meg a fogyasztást: érdekes látni, hogy az ülésfűtés, a szellőzés, a klíma vagy a hátsóablakfűtés összesen fél litert kérnek óránként.

A kétliteres dízelek legerősebb verziója volt az autóban, ez 177 lóerőt és 380 Nm nyomatékot tud már 1750-es fordulattól. Forogni nem szeret, de nem is ez a dolga, mert enélkül is bődületes gyorsítást ad és mindezt a legnagyobb csendben. Még hidegen sem csörög-zörög, ennyire finoman járó dízellel még nem találkoztam. Ehhez párosították a nyolcfokozatúra programozott, de ténylegesen fokozatmentes váltót. Rántás, nyomatékszünet nincs, padlógázra egyenletesen gyorsulunk 200-ig, nagyjából ez az A4 ideális utazósebessége. A 130 szánalmas tötymörgésnek tűnik benne, ez főleg a tényleg szuperül kidolgozott hangszigetelésnek köszönhető. Elégedetlen voltam viszont a fogyasztással. Bár –10 fok volt és sokat közlekedtem vele városban, kerek 10 literre jött ki, amit autópályán 8 környékére tudtam leszorítani. Ha arra gondolok, hogy ugyanilyen üzemben – igaz nyáron – a hasonló teljesítményű 320-as BMW csak ötöt fogyasztott, akkor sok a tíz liter. Vagy ennyire számítanak az évszakok?

Ahogy az elején is írtam: ahogy mindenki sejti vagy tudja, s első ránézésre is tűnik – igen, az A4 nem olcsó. A kétliteres, 177 lovas dízel kombi alapára 9,3 millió. És ha az ember meggondolatlanul beikszelget még néhány szimpatikus extrát (korántsem az összeset!), a végeredmény 15 millió fölé megy. Van egy olyan érzésem, hogy egy Audi esetében a magas ár bizonyos emberek számára inkább vonzó, mint riasztó. Az A4 kombi remek autó, sőt ha nem vagyuk 180 centinél magasabbak és 80 kilónál nehezebbek, akkor szinte tökéletes, ugyanakkor rideg és racionális. Azt hiszem, megelégednék a hamarosan érkező A3 sportback-kel – remélem, az fele ennyiből is kijön majd.