Hyundai i30 1,6 MPi: a legegyszerűbb kombináció

Hyundai-okat eddig általában fullos verzióban kaptunk csak, és az üvegtetőhöz, a kormányfűtéshez és a többi extrához nem nehéz hozzászokni. Sokkal érdekesebb, hogy hogyan lehet hozzászokni egy alapközeli modellhez, ami itthon nagy valószínűséggel fogyni fog. A Hyundai-nál Life-nak hívják azt a verziót amivel már nem kínlódás az együttélés, de még nem is ér bele a prémium kategória áraiba. Az i30 kombiból ezt próbáltuk. Kezdjük az elején, az árral. 4,6 millió most akciósan, mert egyébként 5 lenne. Még így kedvezménnyel sem olcsó, de ha megnézzük a konkurens kombi kompaktokat kiderül, hogy csak a Renault Mégane olcsóbb nála. Sajnos ez van 2012-re meglehetősen elszálltak az újautóárak.

Külsőre modern és könnyen befogadható a formája, amolyan régi vágású, rendes méretű kombi. Hátul azért kicsit visszaköszön az Focus kombi, de ne legyünk rosszmájúak, mert van önálló karaktere. Ez pedig a koreai autógyártás esetében kifejezetten komoly érdem. Az oldalán végigfutó él kifejezetten csinos, a LED-es nappali menetfény pedig minden i30 kombiban alapból benne van.

Belül is elhisszük, hogy 2012-őt írunk, a formák kissé kuszák, de a kezelhetőségre mégsem lehet egy nyikkanásnyi panasz sem. Az anyagok és a formák is rendben vannak, bár ez utóbbiak kissé Az i30-ban semmi sem kicsi. Az ülések jó nagyok, ahogy az első-hátsó hely is. És hát a csomagtartó is 528 literes, ami a kombi kategóriában sem számít kicsinek. Ráadásul okos is, nincs pereme, síkba dönthetőek a hátsó ülések, és az ülőlapok is civilizált módon hajthatók fel. Ezen kívül nekem a kormány is egy hajszálnyival nagyobb a kívánatosnál, de ez ízlés dolga. A kormány található szervóerősség állító az alapfelszereltség része és igazi kuriózum. Sport, normál és komfort fokozatok közül választhatunk, ez utóbbi parkoláskor például jól jöhet.

1,6-os benzinesből kétféle van. Az MPi 120 lóerőt, a GDi 135-öt tud, különbség a befecskendezésben van. A plusz erő felára 200 ezer forint, így mi megelégedtünk a gyengébb verzióval. Ez pont olyan, amilyennek az ember egy 120 lovas, 1,25 tonnás autót elképzel. Nem egy nyomatékos dízel, de nem is hervasztóan béna, a legjobb szó rá az hogy átlagos. Kár hogy ez már kevés, a közepesen nagy hagyományos szívó benzinesek a nagy gyártóknál már kezdenek kihalni, helyüket pedig a kis, turbós benzinesek veszik át. Ez az opció nagyon hiányzik az árlistáról. Amióta pedig világ a világ az 1,6-os szívómotorok szomjasak, így van ez itt is. Télen simán lenyel 9 litert városban és 8-at városon kívül. Ez pedig még úgy is sok, hogy már „csak” 400 forint a benzin literje.

Nagyon kellemesen csalódtam a váltóban, igazán pontos, németes darab, a kapcsolási érzet is jó. Hat fokozatot kapunk, így autópályán is csendes marad az egyébként is hihetetlenül zajtalan benzinmotor.

Bosszantó spórolás, hogy csak az első két ablak elektromos, csak a vezetőoldali automata és az is csak lefelé. Ráadásul a Life felszereltségnek nem része a távirányítós központizár, ezért még egy Plus-nak nevezett 215 ezer forintos csomagot is meg kell vennünk. Ne már, de tényleg, ez 2012-ben 4,5 millióért kellemetlen. Pár kellemetlenséget leszámítva, olcsó formában is meggyőző autó az i30, az öt év kilométer-korlátozás nélküli garancia sokat nyom a latban, az autó kidolgozása pedig abszolút európai-színvonalú. A legegyszerűbb Entry modell az 1,4-es benzinessel lenne az igazán spór-megoldás, mivel az csak 3,8 millió. Csakhogy nem kérhető hozzá felárért sem légkondi, így pedig értelmét veszíti, mert később eladhatatlan lesz.
Az i30 testvére, a Kia Cee’d sem rossz kombiban, sőt. Kívülről nekem jobban tetszik, de belülről a Hyundai barátságosabb. Esetleg nem lehetne a kettőt kombinálni?