Mágikus fehér bogyók

A fentiekben idézett, s máig dívó angol népszokás a pogány hiedelemvilágba ereszti a gyökerét, amikor is sokféle varázserőt tulajdonítottak neki. A kelta papok például aranysarlóval vágták le, a bogyók húsát fehér kelmébe fogták és úgy varázsoltak vele. Mágikus hatásának még a boszorkányok sem tudtak ellenállni; a fagyönggyel lépre lehetett csalni őket…

Mi tagadás, ez a növény valóban rendkívüli, és igazat adhatunk Karl von Tubeuf német botanikusnak, aki szerint a fagyöngyön semmi sem normális. Ott kezdődik, hogy élősködő, és csak az élő fa törzsén, ágán képes megélni. A gazdanövényre került magja csírázáskor olyan váladékot bocsát ki, amivel föloldja a vele érintkező sejtek falát, és megtapad ott. Ezt követően szívógyökereket fejleszt (amelyek beszövik a környéki szöveteket), s ezeken át vizet és tápanyagot vesz föl a maga számára. Levelei¬ben azután ezekből készíti asszi¬mi¬lá¬táit, azaz saját testének anyagait.

A fagyöngyök többsége a trópusokon él, nálunk csak két faja fordul elő. Az egyik lombhullató, termésszíne sárga, tölgyön és szelídgesztenyén gyakori. A má¬sik az örökzöld változat, melynek termésszíne fehér, leggyakrabban a nyárfán és az akácon mutatkozik. Virágai télen nyílnak (ez sem igazán normális), és márciusban termékenyülnek meg. A fehér bogyók (áltermések) június végén fejlődnek ki a nőivarú egyedeken (merthogy a fagyöngy kétlaki), és decemberben lesznek érettek. A virágboltokban ilyenkor találkozhatunk vele koszorúkban vagy fenyőágas kis csokrokban. A bogyók, melyek belsejét nyúlós, ragacsos anyag tölti ki, sok madár táplálékai.