Szívassuk meg az avart!

Ilyenek a murvával, kaviccsal felszórt részek, a kúszófenyők, és más sűrű növésű örökzöld növények lombozata, valamint a szűk, elérhetetlen helyek, ahol a szerszámok méretüknél fogva nem használhatók. Ilyenkor szinte pótolhatatlan eszköz a motoros lombszívó.

A lombszívó gépek a porszívóhoz hasonló elven működnek, képesek a leveleket felszívni és elfújni. A motoros egységhez egy vastag, két csatornás merev műanyag cső csatlakozik, aminek a nagyobb átmérőjű kürtője a szívási funkciót végzi, a kisebb pedig nagy erővel fújja a levegőt. A készülék roppant egyszerűen használható: egy nagy kapcsolóval választhatjuk ki a szívási vagy fújási funkciót. A lombszívóval gyűjthetjük a levelet úgy, hogy méterről méterre „felporszívózzuk” a területet, de praktikusabb úgy használni, hogy előbb összefújjuk a lombot egy nagy kupacba, s azután szippantjuk fel a géppel. A motoros rész alsó feléhez csatlakozik egy nagy zsák, ebben gyűlik a falevél.

Az okos mérnökök a jobb készülékekbe beépítettek egy szecskázót is, ami a felszívott levelet körömnyi nagyságúra aprítja. Ez azért is praktikus, mert aki komposztál, hamarabb jut remek tápanyaghoz, aki pedig ostoba módon elviteti a háztól az értékes vitamint, kisebb térfogatú zsákban teheti ezt meg. Nem kell aggódni az apró kavicsok felszívódása miatt sem, mert a gép a fúvócsatornán ezeket visszajuttatja a talajra, így nem csorbítja ki a szecskázó éleit. A levegőáramlás fokozatmentesen állítható, aminek döntően a fújási funkcióban van jelentősége: ha alacsony fordulaton használjuk, nem repül át a levél a szomszédhoz. A gép teljesítménye legalább 2500 wattos legyen, és csak ismert márkát vásároljunk, mert az megbízható, hosszú távon biztosított az alkarész utánpótlása, szervizelése. Az elektromos változatok hét-tizenötezer forint között kaphatók, a benzinmotoros gépek ára elérheti a harminc ezres határt is. Célszerű a szezon után beszerezni, mert ilyenkor sok helyen leértékelik, akár több ezer forintot is megtakaríthatunk.

Az átlagos hazai családi házhoz tartozó telkek méretéhez képest a mostani gazdasági helyzetben jelentős tétel egy ilyen beruházás, a díszkertek tulajdonosainak érdemes lenne „gépközösségeket” alakítani. Az egyik tulajdonos vehetne lombszívót, a másik fűszellőztetőt, a harmadik ágaprítót, a következő sövénynyírót, az utca másik oldalán lakók beszerezetnék a láncfűrészt, a rönkhasítót és a fűszélnyírót.

Azért a lombsöprűt se dobjuk el!