Termesszék velem: Salamon pecsétje

Kertünk-udvarunk, északi, árnyékos részébe többnyire hiába ültetünk növényeket, hiszen igazán a fény, a meleg élteti a virágokat. Ez alól kivételt jelentenek azok a növények, amelyek kifejezetten szeretik a szűrt fényt, s ahol a talaj sem szárad ki egykönnyen. Ilyen a Salamon pecsétje is.

Több fajtája van. A különbségek általában a levelek nagysága, illetve a virágzat elhelyezkedése, valamint a száma szerint lelhető fel: széles levelű Salamonpecsét (P. latifolium), fürtös Salamonpecsét (P. multiflorum), soktérdű Salamonpecsét (P. odoratum), pávafarkú salamonpecsét (P. verticillatum).

A Salamon pecsétje a ligetes, fás, nedves területeken található. Késő tavaszi, nyár elejei virágzású, rizómás, jól áttelelő, illatos virágú növény. Kékesfekete vagy vörös bogyói a nyár végén jelenek meg. Magassága függ a fajtától, de átlagosan 30-40 cm. Gyökérzetén az előző évi hajtások pecsétszerű bemélyedései miatt kapta a nevét. Tökéletesen árnyéktűrő, jól társul a hasonló tulajdonságú növénnyel, mint a petyegetett tüdőfű (Pulmanoria officinalis). Mellette üde színfoltot ad a különböző színű, illetve levélzetű árnyékliliom, a páfrányok, és szegélyként nagyon jól mutat a téli meténg mindkét fajtája is.

A Salamon pecsétjét régebben gyógynövényként is ismerték, de ne használjuk, mert enyhén mérgező – így ne ültessük olyan helyre, ahol kisgyermekek tartózkodnak.