Zsenik, akik a másik szólamot is hallják

Hófehéren vakító falak kívül, nyugalmat árasztó enteriőrök belül. A valamikori ferences rendi kolostor ódon épületében kapott helyet az 1970-es évek elején a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet. Messze földről elzarándokolnak ide a növendékek, hogy elsajátítsák a Kodály-módszert – egy időben főleg japánok jöttek sokan. Az intézmény ma már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem intézeteként mesterképzést is nyújt. Egyik legrégebbi munkatársa, alapító igazgatója Erdei Péter címzetes egyetemi tanár.

– A rendszerváltás egyik nagy vesztese a közoktatás – kezdi a beszélgetést. – Ez az a terület, amit mindig mindenki át akar alakítani, nem csoda, hogy gyötrelmes helyzetbe került. A nyolcvanas évek végén még több mint kétszáz olyan iskola volt az országban, ahol az ének-zenei oktatás központi szerepet kapott. Később az oktatási reformok kapcsán az általános iskolákban a heti két órából egy lett, melynek következtében kevesebb szaktanár kellett, így vesztett jelentőségéből a zenepedagógusképzés is. „Legyen a zene mindenkié!” – a híres zenetudós álma sajnos nem teljesült maradéktalanul. De bízom benne, hogy eljön az idő, amikor nem csak a testnevelés lesz mindennapos az iskolákban, hanem az éneklés is.

Talán mégsem keseregne nagyon Kodály, ha a pillanatnyi helyzetképet látná. Tapasztalható a hangszeres és énekes hagyományőrzés reneszánsza, a népzene újra felfedezése, gondoljunk csak a Fölszállott a páva televíziós műsorra. Kodály Zoltán munkásságát és életművét szem előtt tartva végzik missziójukat bizonyos iskolák, kiváltképp ott, ahol személyes elkötelezettség, mondjuk ki, megszállottság a legfőbb motiváló tényező. A kodályi elvek középpontjában az éneklés, a kóruskultúra áll, ezek pedig búvópatakként ma is jelen vannak az általános magyar kultúrában és oktatásban.

Nemzetközileg sincs szégyenkeznivalónk: Kanadában, Amerikában, Spanyolországban, Portugáliában, Japánban, Ausztráliában és a skandináv országokban egyetemi szinten zajlik a kodályi elvek oktatása. Utóbb Kína is belépett az érdeklődők sorába.

– Kecskeméten megalakult a Kodály Örökség Munkacsoport – említi meg Erdei Péter. – Évekig aktívan tevékenykedett, azzal a céllal, hogy őrizze a zenei nevelés vívmányait, és lehetőséget teremtsen az iskolákban további eredmények eléréséhez. Komoly felelősséget ró a városra, hogy ilyen híres szülötte van. Kodály és Kecskemét nevét szinte mindenki együtt emlegeti. Ahogyan Mozart és Salzburg is szétválaszthatatlan. Érdemes lenne követni az osztrákok példáját! De, hogy sikerüljön hozzájuk hasonló, világviszonylatban is jegyzett zenei turizmust megteremteni, ahhoz nagyon sok áldozatot kellene hoznia a szülővárosnak.

Ezt az ötletet minden bizonnyal a hosszú nevű Kecskeméti Művészeti Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Kodály Zoltán Ének-zenei Iskolája is üdvözölné, hiszen első igazgatójuk, Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta az alapítás kezdeményezéséhez az ösztönzést magától Kodály Zoltántól kapta, s a zenei neveléssel kapcsolatos írásaival, beszédeivel, a látogatásai alkalmával adott tanácsaival eszmeileg megalapozta azt a munkát, amely 57 évvel ezelőtt kezdődött. Megannyi szép eredményt tudhatnak maguk mögött,
például 2002-ben nevelőtestületük elnyerte a Magyar Zeneiskolák Szövetségének elismerését, „A magyar művészetoktatásért” szakmai díjat, 2005-ben pedig az iskola Magyar Örökség díjat, 2010-ben Kodály Zoltán díjat kapott.

– Továbbra is kitartunk a kodályi elvek mellett – szögezi le Alföldyné Dobozi Eszter igazgató. – Emelt szintű tárgyként tanítjuk az ének-zenét. Diákjaink már az első évfolyamokon elsajátítják a zenei írás-olvasást és a tiszta éneklést, de hangszeren is tanulhatnak. Megismerkednek a magyar népdalkinccsel, népi gyermekjátékokkal, később a zeneirodalom jeles alkotóival és műveivel. Fontos a közös éneklés, az ötödik évfolyamtól mindenki énekel kórusban. A kodályi elvek ismét hangsúlyos szerepet tölthetnek be a köznevelésben, hiszen a központilag kiadott kerettantervek között az első között kínálják az emelt szintű ének-zenei nevelés és oktatás tantervét. A gyermeküknek iskolát választó szülők érdeklődése töretlen intézményünk iránt. S ma is a világ minden tájáról érkeznek hozzánk óralátogatók munkánk tanulmányozása céljából.

Felmerül a kérdés, hogy a „mai fiatalok” mennyire lelkesednek a Kodály-módszer iránt. Az igazgatónő szerint a tanulót nem a módszer foglalkoztatja, csupán az, mit nyújt a tanár, élvezhető-e az órája. A szuggesztív és hiteles pedagógussal örömmel dolgoznak a fiatalok, a kötelezőn túl szabadidejükből önként áldoznak több órát péntek délután és szombat délelőtt is kóruséneklésre.

– Nem csak azokra vagyunk büszkék, akik zenei pályára kerülnek. Nagy örömet okozott annak a régi tanítványunknak a levele, akiből kiváló orvos lett, s aki felnőttként is énekelt kórusban, majd gyermekeit ének-zenei iskolába íratta – meséli Alföldyné Dobozi Eszter. – S ő csak egy a sok hasonlóan gondolkodó közül. Diákéveire való visszaemlékezésében így fogalmaz: „a kóruséneklésnek köszönhetem, hogy orvosként is hallom a másik szólamot.”