Kókuszdió: trópusok almája

A kókuszpálma minden része értékes. A törzset és az óriási, másfél-három méter hosszú leveleket építőanyagként hasznosítják. A termése a tojás alakú csontár, amelynek súlya egy és 2,5 kiló között változik. A csontárt fedő rostból fonalat fonnak, amiből kötél, szőnyeg, takaró, sőt ruhanemű is készül. A termés csontos, üres héját edényként használják, illetve dísztárgyakat faragnak belőle.

A héj alatt található kókuszbél növényi zsírokban, rostanyagokban és fehérjében gazdag, igen tápláló, illatos és ízletes. A legbelül képződött kókuszvíz (kókusztej) szintén tápláló, kellemes ízű folyadék. (Ez idővel eltűnik, anyagai a bélbe épülnek be, helyét levegő tölti ki, amitől a termés a víz felszínén marad, és sok száz kilométert is utazhat a tenger hullámain.) A kókuszbélt frissen vagy szárítva fogyasztják (a szárított változat a kopra), reszelékét ételek, édességek, sütemények ízesítésére használják.

A folyamatosan érő kókuszdió olykor (főleg a téli időszakban) nálunk is kapható. Vásárláskor kissé rázzuk meg, és ha halljuk belül a kókuszvíz lötyögését, bízvást megvehetjük Noha föltörése a kezdők számára kisebb kalanddal ér föl, azért nem kell tőle megijedni. Először is keressük meg rajta a 3 kör alakú csírapólust, majd hegyes tárggyal (előzőleg megmosott, fertőtlenített szöggel vagy fúróval) üssük át annak a luknak a falát, amelyiken a legkönnyebben hatol át a szerszám. (Csak egy ilyet találunk.) A terméshúson áthatoló eszközzel tágítsuk ki a nyílást, majd szépen csurgassuk ki a kókusztejet.

A terméshéj föltöréséhez vegyünk egy kalapácsot (vagy kis konyhai bárdot) és a dió „egyenlítője” mentén körbe haladva közepesen erős ütéseket mérjünk rá, amitől fokozatosan széthasad. A csontár alatti fehér kókuszhúst barna héj borítja, ami ehető, de ha valakit zavar, zöldséghámozóval eltávolíthatja. Az érett kókuszdió húsa szobahőmérsékleten akár három hétig is eltartható.