Miért választunk mindig ugyanolyan kutyát? 2. rész

Az ember és kutyája közötti hasonlóságról írtunk egy hete, s ahogy ígértem: most folytatjuk a témát.

Család-otthonSzücs Gábor2013. 01. 11. péntek2013. 01. 11.
Miért választunk mindig ugyanolyan kutyát? 2. rész

Számos alkalommal rendeztek már „Kutya – Gazdi hasonmás versenyt”, ami nem egyszer megdöbbentő azonosságokat mutatott a két- és négylábú egyed között. A megfigyelések – és ezen nemcsak a laikus, hanem a tudományos megfigyeléseket is értjük – azt mutatják, hogy a kutya igyekszik azonosulni gazdájához. Ha nem eleve a gazda választja úgy a kutyáját, hogy az megfeleljen ennek a szerepnek, akkor a kölcsönös egymásra hatás hozza meg a hasonlóságot. Érdekes, hogy ez a fajtatiszta kutyáknál fordul elő gyakrabban, ennek oka a kutatók szerint az lehet, hogy a fajtatiszta kutyáknak többet megengednek a tulajdonosaik, jellemzőbb, hogy a kutyáikat saját személyiségük kivetülésének tartják, ezért választanak maguknak, habitusuknak megfelelő barátot.

Egy kutatás alkalmával hetven önkéntest kértek meg arra, hogy félszáz kutyatulajdonos fényképéhez társítsák három népszerű kutyafajta: a labrador, az uszkár és staffordshire bullterrier valamelyikét. A társítás az esetek több mint felénél azonos lett. Ez azt jelenti, hogy bizonyos típusú emberekhez meghatározott kutyafajtákat kapcsolunk a sztereotípiák alapján.

Korábban a hasonlóságot inkább küllembeli jegyek alapján vizsgálták, pedig biztos, hogy léteznek jellembeli hasonlóságok a kutyák esetében is. Ehhez az összehasonlításhoz olyan személyiségjegyekre van szükség, amelyek mind emberben, mind kutyában megtalálhatók. Ilyen az extraverzió (az érzelmi nyitottság), a neuroticitás (érzelmi kiegyenlítettség), az együttműködési készség, a nyitottság és a lelkiismeretesség (amit kutyánál inkább kitartásnak fordítanak). Nos, egy olyan vizsgálat következett, ahol a gazdák először kutyájukat, majd önmagukat jellemezték. Az eredmény: mind az 5 személyiségvonásban volt hasonlóság a kutya és gazdája között.

Három lehetséges magyarázata lehet annak, hogyan jött létre ez a hasonlóság. Egyrészt lehet, hogy a gazdák csupán hajlamosak magukhoz hasonlónak értékelni a kutyát, függetlenül annak valódi személyiségétől. A második lehetőség, hogy a hasonlóság idővel alakul ki, a hosszú ideje együtt élő gazda-kutya párok lassan egyre hasonlóbbá válnak, alkalmazkodnak egymáshoz. (Például egy idegesebb gazda a kutyát is idegesebbé teheti, és fordítva.) A harmadik lehetőség, hogy a gazda direkt olyan kutyafajtát választ, ami neki megfelelő, tehát hozzá hasonló. (Mondjuk, ha a gazda szeret kirándulni, sportolni, inkább aktív, mozgékony fajtát választ, míg az otthonülő gazdák a nyugodtabb, lustább kutyákat részesítik előnyben.)

Összefoglalva az eredményeket, úgy tűnik, a kutyák tényleg olyanok, mint a gazdáik. Legalábbis a gazdák szerint. Jó volna egyszer megkérdezni ugyanerről a kutyákat is…

Ezek is érdekelhetnek