Nissan Note 1,4: lélek nélkül

A Nissan kicsit eltévedt egy időben, elsősorban azzal, hogy piacra dobták a Tiidát, ami annyira értelmezhetetlen volt, hogy alig akadt rá vevő Európában. Azóta is a különc autógyártót játssza, nincs például hagyományos kompaktmodellje, van viszont egy csomó agyament kategóriák közé eső járműve, amiket mostanában úgy tűnik szeretnek a népek. Ilyen a Note is, ami egy óriási kisautó. Ezt a kategóriát mondjuk nem a Nissan találta fel, hanem a Honda úgy egy évtizeddel ezelőtt a Jazz-zel.

A Nissannál pedig rájöttek, hogy erre van igény. Egy olyan városi kisautóra, amibe igény szerint befér az egész család és okos variálhatósága miatt sok mindenre alkalmas lehet. Szóval jött a Note és bár szerényen megbújik a forgalomban, ha az ember figyel, egész sokat láthat belőle. 2004 óta gyártják, az utód pedig már nagyon közel van, sőt Japánban néhány hónapja már árulják is. Addig amíg ideér, mi még gyorsan kipróbáltuk a kifutó modellt.

Kívülről nem egy nagy durranás, sőt. Kicsit unalmas, kicsit álmatag a nagy szemekkel és a dobozformára húzott hátsóval. Igazán jó szöge nincs neki, de ne is várjunk optikai katarzist egy praktikusnak szánt olcsó és lassan tíz éves formatervtől (Japánban 2004 óta létezik, Európában csak 2006-ban kezdték el forgalmazni). A belső is elég egyszerű, de nem süt róla az a kellemetlen fajta Suzukis olcsóság. Minden rendben van, de valahogy semmi nem hagy mély nyomot az emberben. Az első ülésekre a legnagyobb rosszindulattal sem lehet azt mondani, hogy kicsit, a felhasznált anyagok éppen megütik az elvárható minőséget és kilátni is ki lehet. A középkonzol tetején található képernyőn futó navigáció teljesen korszerű, érintős és gyors, valamint a grafikája sem rossz. Egyszer mondjuk be akart küldeni a Nagykörútról nagyívben az Üllőire, ahol ugye nemcsak tilos, de életveszélyes is befordulni. Még jó, hogy volt humanoid override, azaz egy gondolkodó sofőr.

Ami nagyszerű a Note-ben az az, hogy el lehet férni. Nemcsak elöl, hátul is, és itt kisautós mércével fejedelmi a lábtér és a fejtér is. A hátsó sort sínen lehet tologatni, maximális helyzetben 440 literes csomagteret kaphatunk és még ekkor is befér hátra akár három felnőtt is. (Csak úgy mondom, hogy a hetes Golf csomagtere 380 literes.) Szóval tényleg elégedett voltam mikor beraktam a világ legnagyobb babakocsiját a csomagtartóba (feleségem vásárolta), hátra két gyerekülést két gyerekkel úgy hogy egyik sem érte el a lábával az első ülés támláját, pluszba még magunkat előre. Akinek családja van tudja, hogy mekkora dolog ez.

Az alapmotor az 1,4-es benzines 88 lóerővel, mi is ezt próbáltuk. Ritkán tudok ilyet mondani, de ez itt pont elég mindenre, nem gondoltam nagy sóhajtások közepette az 1,6-osra vagy a dízelre vezetés közben. Mert hiába gyenge, mégis egész szépen fel lehet vele venni a forgalom ritmusát. Arra mondjuk ne számítson senki, hogy bármi különbség is lesz ha 2 centire vagy ha tövig nyomja a gázpedált. Semmi változás csak az utóbbi kicsit hangosabb. Aztán volt még egy kellemes meglepetés, ez pedig a fogyasztás ami 7,5 literre jött ki. Csak városban, rövid távokon, elsősorban dugóban és súlyos mínuszokban. Ez nyáron simán lehet 6 vagy még annál is kevesebb, ami már közel lehet a dízel tudásához. Vezetni egyébként felejthető élmény, a futómű kicsit kemény, a kormányzás meg olyan nagyon élettelen. Ez van, aki vezetési élményt szeretne az ne Note-ot vegyen, hanem egy 370Z-t.

A csúcs Note I-way néven az 1,4-es benzinmotorral alig 4 millió és minden benne van a kulcsnélküli indítástól az érintőkijelzőig, alapáron pedig csak 3. Ez kedvező ajánlatnak a számít a mai túlárazott autók között, a Jazz például egyértelműen drágább, igaz kifinomultabb autó. A Note viszont egyszerű, tágas és megbízható, ráadásul alapáron takarékos. Családi autónak is kitűnő, ha nem járunk minden hétvégén a horvát tengerpartra nem fogjuk kevésnek találni. De egyéniséget, izgalmat és élményt ne várjunk tőle. Sok Nissannal ellentétben a Note csak egy tárgy, lélek nélkül.