Tűrni kell az árverezést?!

Azt mondja mindenki, mi voltunk a hibásak, nem lett volna szabad megvenni a lakást úgy, hogy rajta maradt a keretbiztosítéki jelzálog – ilyen védekezéssel kezdi a mondókáját Solymosi Lajosné. – De harminc család érintett, és egy sincs köztük, aki ne vitt volna a szerződéskötéshez ügyvédet – teszi hozzá az ötvenes éveiben járó pedagógus, aki férjével két lakóingatlant adott cserébe, tizenkétmillió forint értékben azért az új építésű házban található lakásért, amelytől most az elsőfokú bírósági ítélet megfosztani látszik őket.

Egy Csongrád megyei vállalkozó, Lengyel Gábor érdekkörébe tartozó projektcégek – Solymosiék esetében a Bakay Projekt Kft. – több társasházat is építettek a megyében, elsősorban Szegeden és Makón. Ehhez 2008-ban projekthitelt kaptak a Raiffeisen Banktól, amelynek biztosítására keretbiztosítéki jelzálogot kötöttek ki: ez akkor is rajta maradt a lakásokon, amikor azokat átírták a vásárlók nevére, holott a szerződésükben szerepelt, hogy az ingatlanokat per- és tehermentesen vásárolják meg. Ráadásul a hitel nem volt lakásonként szétporciózva, hanem minden lakást az egész – Solymosiék esetében 450 milliós – jelzálog terhelte. A hitelt a cégek nem fizették vissza, a bank pedig a lakástulajdonosok ellen indított pert, hogy tűrjék az ingatlanjuk elárverezését.

Minden tulajdonos esete más és más – Solymosiék teljes egészében kifizették a lakásuk árát, ugyanakkor már évek óta érezték, hogy valami nem stimmel az ügyben. Levelekkel ostromolták a Raiffeisen Bankot, hogy hogyan áll a lakásukat terhelő hitel törlesztése, de a bank a banktitokra, illetve arra hivatkozva, hogy velük semmilyen szerződéses viszonyban nem áll, nem adott felvilágosítást, végül a perben arra hivatkozott, hogy ugyan valamennyi pénzt – hozzávetőleg a hitelösszeg felét – megkaptak a projektcégektől, csakhogy nem volt azonosítható, hogy a befizetés melyik lakáshoz, melyik tulajdonoshoz kapcsolódik.

„A banknak csak az egyenesadós egyértelmű rendelkezése alapján állt fenn tehermentesítési kötelezettsége”, írja a Szegedi Törvényszéken hozott elsőfokú ítélet, amely arra szólítja fel a tulajdonosokat, hogy tűrjék lakásuk árverésre bocsátását. Vagyis mivel a vállalkozó nem közölte egyértelműen, melyik vevőtől érkezik a befizetés, ezért a bank nem tehermentesítette egyik lakást sem. Hogy a projektcégek ez ügyben nem léptek egyértelműen, annak Solymosiék szerint részben az lehetett az oka, hogy nem tartották be a bankkal kötött szerződést – például utólag derült ki, hogy a projektcégek nem fogadhattak volna el csereingatlant a lakásokért. Ugyanakkor erről a bank is tudhatott, mert Lengyel cégei újságokban, szórólapokon hirdették a beszámítás lehetőségét.

– Ez az egész a bank és a vállalkozó ügye, egyék meg egymást ők – véli Solymosi Lajosné, aki fellebbezni kíván a bíróság döntése ellen, ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy jogi értelemben a helyzet egyértelmű: a jelzálog révén a bank menekül a bebukott üzletből – az ő kárukra. Ügyvédje, dr. Maklári András szerint sincsenek jó pozícióban, de minden tulajdonos esetében vannak olyan körülmények, amikbe bele lehet kapaszkodni. Ők azzal az érveléssel próbálkoznak, hogy a bank megszegte együttműködési kötelezettségét, amikor nem tájékoztatta Solymosiékat a helyzetükről, illetve azt is vitatják, hogy betartotta-e a projektszerződésben foglaltakat. Ezeket a körülményeket az elsőfokú bíróság nem vizsgálta – az ügyvéd abban reménykedik, hogy esetleg az ítélőtáblán megáll az érvelésük.

Az ügyben a Csongrád megyei rendőrség is nyomozást folytat. A cikkben említett vállalkozó a közelmúltban is hirdette – már új cégek keretei között – szolgálatait...