Mazda3 2,2: erő a harmadikon

Kezdjük azzal, hogy bajban vagyok. Nem szeretném, hogy hirdetésnek tűnjön a cikk, szóval muszáj volt valami negatívumot kiizzadnom magamból. Nagy nehezen sikerült is, ezért gyorsan leírom, mielőtt elfelejtem. A Mazda3 belsejében sok műanyag kellemetlenül kemény, kopogós, tizenéves korára még az is előfordulhat, hogy zörögni fog valami. A másik meg, hogy feleslegesen erős, ezzel a giga dízellel már-már közveszélyes lehet, ha elszabadul.

Itt vége is lehetne a cikknek, mert minden más ami a 3-as Mazdával kapcsolatos, bejön. A kinézet, ugye, szubjektív dolog, nekem pedig szubjektíven tetszik kívülről, főleg ez a ráncfelvarrott verzió. Izmosnak tűnik már álló helyzetben is az ügyes domborítások miatt. Még az átlátszó hátsó lámpabúrát is megbocsájtom neki, pedig az még a kilencvenes évek Lexusain volt divat. Belül minden a vezetőről szól, az üléspozíció az átlagosnál alacsonyabb de nekem nagyon tetszett hogy az autó minden rezdülését lehet érezni jó értelemben. A beltér kicsit túl fekete, de a régi piros-kék műszerfalat itt egy kékes árnyalatú váltotta fel (csak a TX Plus felszereltség felett jár), ami nagyon hangulatossá teszi az éjszakai autóban ücsörgést. A hely átlagos, ahogyan a csomagtartó mérete (340 liter) is de összességében jó dolog egy Mazda3-asban élni. A 6-osból már ismert holttér-figyelő már ide is bekerült és jó szolgálatot is tesz. Az USB-csatlakozó kimaradt, ami nagy kár, de ezt ellensúlyozza a nagyon nagyon jól szóló BOSE hifi.

Manapság már A6-osokat és 5-ös BMW-ket is kétliteres dízellel vesznek, akkor elképzelhetik hogy a kompakt 3-as Mazdába mekkora bátorság beledobni egy 2,2-es motort. Ráadásul a kétféle teljesítményszint közül is a durvábbikat kaptuk: 185 lóerő, 400 Nm. Ez sok mindenre elég, mondjuk lehúzhatunk egy nagyobbacska motorcsónakot a tengerpartra, de csodálkoznék, ha a majdani tulajdonosoknak ez eszébe jutna. A Mazda3 inkább a városba és az autópályára való normál, hétköznapi közlekedésre. Ezzel a motorral azonban nehéz megállni, hogy ne nyomjuk neki állandóan. Bármilyen fokozatból bármilyen sebességnél képes komolyan megindulni, 3000 fölött meg elég rendesen hátba is rúg. A fogyasztása városban, télen 6,5 liter volt, ami több, mint baráti egy ekkora motortól. Ráadásul, a Mazda-reklámok nem hazudnak: egy mai Mazdát élmény vezetni, így a hármast is szórakoztató dolog terelgetni. A kormány közvetlen, a gázpedálnak nincs tizedmásodperces késleltetése. A futómű is tovább erősíti azt az érzést, hogy a kompakt kategória legsportosabb képviselőjében ülünk. Feszesre hangolt, néha már kicsit túl kemény is a 17-es kerekekkel együtt, de nagyon illik az autó karakteréhez. A váltó pedig maga a csoda, javaslom a teljes francia és olasz autóiparnak, hogy vegyenek egy ilyet, szedjék szét és próbáljanak egy fele ennyire jót csinálni. Határozottan, halkan és rövid úton kattan oda, amire épp gondolunk. Nem nyiszog, nem röszög, úgy jó ahogy van.

Nagyon megszerettem ezt a 3-ast, pedig már ültem ilyen Mazdában, s akkor nem hatott meg ennyire. Azóta vagy én változtam, vagy az a sok apróság, amit fényesre csiszoltak a ráncfelvarráskor: megtette a hatását. És ez a dízel is rendesen kiverte a biztosítékot. Közben eszembe jutott még egy hibája: többe kerül, mint amennyi pénzem van autóra. Szóval momentán nincs rá 7,3 millióm. Merthogy a létező legdrágább dízel Mazda3 ennyibe kerül a csúcsfelszereltséggel egyetemben. Egyébként az 1,6-os dízel is elég lehet hozzá, azt meg olyan 5 millió környékén is megkaphatjuk már. A 2,2-es dízel meg maradjon meg a vadállatoknak, akiknek semmi sem elég. Na, ez nekik is elég lesz.