Tobzódó karneválok

Titokzatos maszkos mulatság, s egy ígéret, hogy most bármi megtörténhet – ez a karnevál. Bár a latin szó eredetileg azt jelenti: hús, ég veled!

Nekünk, magyaroknak persze a velencei karnevál jut eszünkbe először, hiszen oda még a kispénzű turista is eljuthat. Legfeljebb vállalja, hogy két éjszakát zötyög a buszon, benzinkútnál mos fogat, és napközben májkrémes szendvicset majszol. Cserébe viszont egy napot sodródhat a lagúnák városának álarcos forgatagában, bámulva a színházi jelmezre emlékeztető, fantáziadús öltözékeket, s büntetlenül tobzódhat – legalább a látvány élvezetében. A remekbe készült velencei maszkokat már eleink is megcsodálták: Mátyás király is rendelt belőlük. Sőt, a puritán Ferenc József is megfordult e városban inkognitóban.

Velence városállama egykor nagy hatalmat birtokolt, így mindig akadt ok az ünneplésre: a történészek már a XI. századból találtak adatokat a maszkabálokról. Az egyház jó ideig hadakozott e szokás ellen – a XV. században például törvényileg tiltották, hogy a férfiak beszökhessenek az apácazárdába női ruhában. Akadtak persze, akik a köpenyük alatt tőrt hordtak, hogy a szűk sikátorokban, a maskara védelmében álljanak bosszút haragosukon – így a jelmezesek fegyverviselése is tiltólistára került. Az 1600-as évektől azonban Karnevál Hercege végképp átvette a hatalmat: jó ideg e mulatságokról lett híres a lagúnák városa, az ünneplő tömeget maga a dózse üdvözölte az erkélyéről.

Miután Velence hatalma hanyatlott, a karnevál is feledésbe merült, és csak kétszáz év után, az 1980-as évektől éledt újra a hagyomány – immár turistacsalogató látványosságként. Ám az események legfőbb színhelye továbbra is a Szent Márk tér maradt: az a hely, ahol valaha ökröket vágtak, a dózse megelégedésére. Ma pedig egy gombostűt se lehet leejteni a hömpölygő tömegben.

Még a pedáns németek is tombolnak farsangkor, például Kölnben is elindul a színpompás „karneváli vonat”, emlékezetessé téve a rózsák hétfőjének nevezett napot. Az amerikaiak sem maradnak le e szokásról: New Orleans francia negyedében a Mardi Gras névre hallgató eseményen a dixiland ritmusára dobognak a szívek. Bár a helybelieket néha megbotránkoztatja a turisták részeg tivornyázása.

A világ második legnagyobb karneváljának akkor lehetünk részesei, ha tél végén látogatunk el az örök tavasz szigetére. Santa Cruz de Tenerifén aztán elvegyülhetünk a kikötő környékén önfeledten mulatozó tömegben. Díszes felvonulások és királynéválasztás fokozza az izgalmakat a Kanári-szigetek egyikén. Mindenki olyan öltözéket választ, amilyet csak akar: az öregedő – de pénzes – matrónák is bátran parádéznak tini lányoknak való, élénk neonszínű báli ruhában, míg a nyugdíjas urak a kreol bőrű táncosnőkön legeltetik szemüket. Húshagyó kedden a tenerifei a farsangot a „szardíniák temetése” zárja: ekkor egy kézzel készített halfigurát hantolják el, és a fekete ruhás helybeliek ezzel „gyászolják” a víg és látványos mulatozás időszakát.

A karneválok koronázatlan királya nyilvánvalóan a riói: ha tudunk szambázni, és épp nem vagyunk megszorulva anyagilag, ott a helyünk. Elvegyülhetünk a brazil táncosok közt a farsangi menetre szolgáló főutcán, a Sambadronon. Kizárólag csak akkor, ha nincs tömegiszonyunk, ekkor ugyanis tapossák egymást a turisták Rio de Janeiro városában: idén például hatmillió nézőt vártak Brazília második legnagyobb városába. (A közelmúlt sajtóhírei szerint 18 ezer mobilillemhelyet raktak ki az utcára, mégis a miatt „állt a bál”, mert sok látogató a szabadban könnyített magán.)

Ez egyébként egy fiatal karnevál – mondhatnánk európai fennhéjázással –, ugyanis még háromszáz éve sincs, hogy megtartották az elsőt a portugál bevándorlók, jelenlegi formájában pedig 1928 óra rendezik. Hajdan egy ősi portugál szokás szerint szagos vízzel locsolták, liszttel és záptojással dobálták egymást. Ma a szambaiskolák vérforraló táncversenye a parádé egyik csúcspontja: a merészen „alulöltözött” táncosok egész évben erre tréningeznek. Valójában az egész város vadul szambázik ilyenkor. Majd miután nagy nehezen kijózanodnak, máris készülhetnek a jövő évi mulatságra.