Vidra: vizeink pompás ragadozója

„Lutra vidra volt, a legnagyobb és legpompásabb vidrahím, amely valaha úszólábas nyomait a parti iszapban hagyta. Nem volt víziállat, de jobban úszott, mint a leggyorsabb hal, jobban látott a vízben, mint a búvármadarak, és jobban hallott minden vízben élő állatnál…” Fekete István Lutra című könyvéből idéztük a sorokat, s nem véletlen, hogy az író egy egész regényt szentelt ennek a különleges képességekkel fölruházott ragadozónak. (A címbeli Lutra a vidra latin nevére utal, miután az európai vidrafaj pontos neve: Lutra lutra.)
Áramvonalas alakja, az ujjai között feszülő úszóhártyái, a hosszú farka és a hajlékony teste mind-mind a vízi életmód kellékei. Bundája is ehhez szabott: sűrű, tömött szőrzetű és zsíros, azaz víztaszító. Nem is megy messze a víztől, annak közelsége, a sűrűbokros vízpart az igazi otthona. A csendes, lassú folyású vizek mentén üti föl legszívesebben a tanyáját, ott is a víz fölé hajló fák (fűzfák) tövében, a föld alatt. Vackát maga ássa, amelyet több kijárattal (vészkijárattal) is ellát.
A vidra hazánk legnagyobb menyétféle ragadozója. Teljes testhossza elérheti a 130 centit is, súlya 3-14 közötti. A nőstények kisebbek, az impozáns méretek a hímeket jellemzik. Ritkán látható, mert rendkívül óvatos állat; nálunk szinte kizárólag éjszakai életet él. Fő táplálékát a halak alkotják; nincs menekvése annak, amelyet kiszemelt magának. (Tíz méteres mélységbe is képes lemerülni, és 1-2 percig bírja a víz alatt. ) Többnyire tucat halakkal táplálkozik, amelyet úszás közben fogyaszt el. Olykor jóllakottan, játékból is halászik, sorsára hagyva a megsebzett vagy megölt halat. De nem veti meg a békát, a rákot, a pézsmapockot sem, s ha úgy adódik, megeszi a kagylót, sőt a vízi rovarokat is. Párzási időszaka februártól júliusig tart. A nőstény 1-5 kölyköt ellik, amelyek közel egy esztendeig maradnak az anyjukkal, a hím nem vesz részt a fölnevelésükben.
Európa szerte egyre ritkább ez a pompás ragadozó, hazánkban – jórészt az 1955-ben kezdődött országos vidramentő mozgalomnak köszönhetően – kiemelkedően sok található belőle, elsősorban a Dél-Dunántúl halastavai környékén. Fokozottan védett, eszmei értéke: 250 ezer forint.
Valló László
Keretes:
VIDRAPARK. A Somogy megyei Lábod és Mike között fekszik a petesmalmi tórendszer, amelynek területén alakították ki azt a vidraparkot, ahol természetes környezetében tanulmányozható a vízi ragadozó. A központból induló mintegy 3 kilométeres tanösvény hat állomása szolgálja a vidra élőhelyének tüzetesebb megismerését.