Életmentő kutyaszeretet

A kislányt, eltűnése előtt utoljára a családi ház hátsó kertjében látták, ahol kutyájával játszott. A hároméves Julia, korábban találta meg a kóborló, középméretű, fekete keverék-kutyát, s könyörgött nagymamájának, Danutának, hogy fogadják be a négylábút; szüksége van ránk, mondta az unoka. Így is történt. A kutyust elnevezték Czarue-nak, s attól kezdve Julia és Czarue elválaszthatatlanok lettek; a kislány etette barátját, együtt játszottak, együtt mentek mindenhova. Ahogy a nagyi mondta: egy édes barátság szövődött közöttük.

Pénteken is, valószínűleg közösen indultak egy hosszabb sétára, s vélhetően együtt tévedtek is el: órákkal később már céltalanul bolyonghattak az erdőben, nem találták a visszautat a nagymama házához. Hideg volt, esteledett, pontosan nem tudni, hogyan kerültek egy mocsaras részhez, ahol is a kislány, nyilván tökéletesen kifáradva, lefeküdt a földre, amivel lényegében halálra ítélte magát. (A mínusz öt fokos éjszaka pontosan elég egy felnőtt szervezet számára is, hogy reggelre kihűlés végezzen vele.) A városkát sűrű erdő veszi körül, ezért mindenki, a hatóságok is, Julia aggódó családja is, a legrosszabbtól tartottak.

És ekkor lépett be a történetbe – megállítva a tragikus végkifejletet – Czarue, aki Julia mellé feküdt, s ettől kezdve nem hagyta magára imádott gazdáját. Testével, testmelegével óvta, tartotta életben a kislányt; egész éjjel mellette volt, s így megakadályozta, hogy Julia teste kihűljön. Hajnalban aztán, amikor meghallotta az őket kereső emberek zaját, ugatással jelezte, merre vannak.

– Már feladni készültünk a keresést, hiszen az idő múlásával Julia esélyei a túlélésre egyre csökkentek, amikor a távolból zajt hallottunk. Mintha ugatás lett volna – mondja Grzegorz Szymański tűzoltó, aki részt vett a kislány keresésére indult kétszáz fős csapatban. – Ahogy közeledtünk a hanghoz, az ugatás egyre erősödött, majd gyereksírást is hallottunk. Mindenki futott, s egyszer csak megpillantottuk Juliát, aki egy bokor tövében feküdt csuromvizesen. A kutya meg folyamatosan ugatott, mondhatjuk, üvöltve kért segítséget.

Szerencsére Julia még életben volt, amikor rátaláltak – azonnal kórházba szállították –, s úgy tűnik, különösebb baj nélkül megússza a tragikusnak induló kalandot. Szymański azt mondta a faluba érkező világsajtónak: Czarue a testmelegével mentette meg kis gazdája életét; Czarue egy igazi hős!