Miért leszünk öngyilkosok?

– Az egyik kollégám 13 ezer öngyilkosság adatait vetette össze. Melyik napon, hány órakor történt? Az illető férfi vagy nő volt, elvált vagy nem, dolgozó vagy munkanélküli? – sorolja az analitikus csoportvezető. – A 13 ezerből 500 férfi a születésnapját követő hétfőn, hajnalban lett öngyilkos. Felkötötte magát. Azért, mert berúgott a születésnapján, és a gátló funkciókat az alkohol felszabadította. További kockázati tényező az 55 és 65 év közötti életkor, valamint az, ha a születésnap júliusra-augusztusra esik. A próbálkozásokat tekintve több nő kísérel meg öngyilkosságot, de a halottak 70-75 százaléka férfi.

Egy 2011-es kutatás szerint az öngyilkosságban elhunytak döntő többsége családon belüli erőszak áldozata volt. A bántalmazottak általában lelkileg labilis állapotban élnek, és ez gyakran vezet öngyilkossághoz. Minden egyes öngyilkosság sok-sok forinttal járó gazdasági veszteség is. Az öngyilkosság ugyanis olyan traumát jelent a családnak, ami megbetegít. Éveken át gyógyszert szednek.

– Más az öngyilkosságot követő gyász is. Normál haláleset után a hozzátartozóban meg tud jelenni a harag. Haragszunk, amiért az elhunyt nem vigyázott magára. Hiszen ha lefogyott volna, ha nem ivott volna, ha nem dohányzik annyit… Aztán, ha túljutunk ezen, akkor könnyebb az elengedés is. Az öngyilkosság után a hátramaradókban a harag helyett a bűntudat lesz a nagyobb.

Különös civil mozgalmat hirdettek 2010-ben. Alapul véve a svéd SPES (az Öngyilkosok Hátramaradott Hozzátartozóinak Szervezete) kiadványát, készítettek egy füzetet Van kinek elmondani címmel. Ebben megtalálható, hogy az öngyilkosok hozzátartozói hol találkozhatnak a sorstársakkal, ahol feldolgozhatnák a történteket.