Nézzünk együtt a tükörbe!

Szigorú mondat, tudom. És azt is, hogy jönnek a kibúvók: nincs rá pénz, se idő, különben is, mi ilyen fajták vagyunk. Nos, valóban léteznek örökletes tényezők, s az is tény, hogy még a gyermekkori elhízás elleni küzdelem sajtótájékoztatójára sem répát szeltek fel, hanem fehér lisztből készült péksüteménnyel kínálnak (mert ép¬pen ezt lehetett beszerezni). De ne mutogassunk senkire. Fogadjuk el: kibúvó nincs. A genetika csak hajlamosít, a betegség sokkal drágább, mint az egészséges étel, idő pedig arra jut, amire fontosnak tartjuk. Fejben dől el minden – szokták mondani. S hogy a miénkben ez jó irányban történjen, szívleljük meg annak a nemzetközi vizsgálatnak az eredményeit, melyet dr. Molnár Dénes, a pécsi gyermekklinika igazgatója ismertetett.

A kutatást Európa-szerte összesen tizenhatezer, kettő és tíz év közötti gyermeken végezték el, köztük kétezer-ötszázan magyarok voltak. Kiderült: hazánkban minden hatodik gyerek túlsúlyos, s ezzel a középmezőnybe tartozunk. Meglepő módon a legrosszabb a helyzet a déli országokban: például a ciprusi gyermekek 40 százaléka túlsúlyos vagy elhízott. A legjobb eredményt pedig északon, a skandináv államokban találták, ahol ez az arány 10-15 százalék. Nesze neked, mediterrán zöldségdiéta! – vághatják rá a kötekedők, de tévednek. Kimutatták ugyanis, hogy a déli gyerekek hal és zöldség helyett inkább a gyorséttermek kínálatát részesítik előnyben. Ám az elhízás esélyeit nem csupán az befolyásolja, hogy valaki északon vagy délen születik – az sem mindegy, milyen a település és az épített környezet, ahol nevelkedik. A zöldfelületekkel tarkított, szaladgálásra, mozgásra csábító parkokkal, játszóterekkel, kerékpárutakkal ellátott te¬¬lepüléseken kevesebb a túlsúlyos gyerek.

De nem kell azonnal költözni. Mondok valami egyszerűbbet: az elhízás elleni küzdelmet legjobb az alvással kezdeni. Ez nem nehéz, ugye? Kimutatták ugyanis, hogy a többet alvó gyerekek testsúlyprobléma szempontjából kevésbé veszélyeztetettek. A megfelelő alvásmennyiség az óvodásoknál éjszakánként tizenegy-tizenhárom, az iskolásoknál tíz-tizenegy órát jelent. Arra meg végképp nem lehet ellenérv, hogy a drága, cukrozott üdítőket miért nem cseréli le a család az olcsóbb, egészségesebb vízre – ebből a gyereknek naponta egy litert kell meginni. S még egy elgondolkodtató eredmény: a stressz, a rendezetlen családi háttér is növeli a túlsúly veszélyét.

Végül az unalomig ismételt mondatok helyett – sok zöldséggel, gyümölccsel tarkított, egészséges táplálkozás és testmozgás – a legfontosabbra hívjuk fel a figyelmet: kedves szülők, kell egy jó tükör. Amibe ha belenézünk, láthatjuk, milyen példával járunk elöl. S nem árt, ha közben a hangot is meghalljuk: a helyesen duci külső könnyen rejthet elzsírosodott belső szerveket – s ez a folyamat nem csak veszélyes, de alattomosan csendes. Azt viszont a lehető leghangosabban kell világgá kürtölni, hogy soha nem késő változtatni – ha magunkért nem voltunk képesek, legalább a gyerekeinkért tegyük meg. Mert a testsúly kordában tartása nem csupán esztétikai, de létkérdés!