Toyota Prius+: megfizethetetlen érzés

Hibridből sosem elég, legalábbis nekem. Valami megmagyarázhatatlan mágneses érzés vonz hozzá, olyannyira, hogy azon gondolkodom, veszek egyet. Van az egésznek valami aurája, ami körülveszi az egész autót és mosolyt csal az arcokra. Lehet, hogy az elektroszmog van rám ilyen hatással? Lehet, hogy ha kikerülnék a Bluetooth-szal átitatott Wifi-zónából, egyből leesne a vércukrom? Nem tudom, de imádom a Toyota hibridjeit.

Tehát beismerem, hogy nem objektív cikkírás következik, hanem könnyes óda egy tárgyhoz. Egy csepp alakú, fehér, négykerekű tárgyhoz. A Prius+ az eddigi legnagyobb Toyota hibrid, mégsem olyan faragatlan kocka, mint a legtöbb egyterű. Leginkább nem is egyterűre hasonlít, mert jóval laposabb a Versónál. A sziluettjén már jó messziről látszik, hogy Prius. Nyilván a végletekig csiszolt légellenállás miatt néz ki így, na meg hogy egyértelműen látni lehessen: ez bizony hibrid. Az autó hasonlít az aktuális Priusra, de azért a legtöbb ponton különbözik tőle. A hátsó lámpák sikeredtek a legkevésbé szépre, ezt leszámítva gyönyörű, formás, kecses autó a Prius+.

A belseje meg egyenesen az egyik legbarátságosabb autóbél, amit valaha láttam. Először is: rendkívül világos. Nagyok az ablakok, van egy dupla tetőablak, s a belső színek is kellemes bézsárnyalatot kaptak. Másodszor: a felhasznált anyagok még az aktuális Prius-nál is jobbra, finomabbra sikerültek, a műszerfal keménynek tűnő műanyag borítása valójában szép puha, de említhetném az ülések nagyon finom, puha érintésű szövetborítását is. Mindez együtt rettenetesen kényelmes hellyé teszi a Priust, akár az első, akár a második sorban foglalunk helyet. Ilyenkor ráadásul majdnem 800 literes a csomagtér, ami rettenetesen nagynak számít. A Prius+ alapjáraton hétüléses, s meglepő módon nem is olyan szörnyű hely a leghátsó sor. Az itt található két ülés egészen emberi méretű, és ha az egyenként tologatható második üléssor székeiben helyet foglalókkal lebizniszeli az ember, akkor még a lába is elfér. Ilyenkor is marad némi csomagtartó, egész pontosan 232 liter, ahova én egy babakocsit és két hátizsákot is be tudtam legózni.

A műszerfal és a középkonzol gyönyörű és nagyon modern, bár elsőre annyi a gomb, hogy szokni kell a dolgot. A kormány ellipszis alakú, aminek nagy előnye, hogy mindig lehet tudni, mennyire van eltekerve – én szerettem, de azért barátkozni kell vele. A jó hangulatba egy dolog zavar be, de piszkosul. A tolatókamera remek dolog, de miért nincs hozzá radar is? S ha már nincs radar, miért pittyeg az autó folyamatosan és hangosan, amikor tolatunk? Bosszantó apróság, de végigkíséri a Prius+ tulajdonosának életét.

A hajtáslánc ugyanaz, mint a normál Priusban, azaz egy 99 lóerős 1,8-as benzinmotor és egy 82 lóerős elektromotor van a fedélzeten. A kettőt összeadva a meglepő 136 lóerő jön ki – ne kérdezzék a részleteket, én sem tudtam megfejteni. A lényeg, hogy ECO, Power vagy EV mód közül tudunk választani, miután a kis váltópöcköt D-be pöttyintettük. A Power mód ebben az autóban csupán csali, soha, semmilyen körülmények között ne használják, mert megöli a Prius ősi szellemiségét. Maradjon csak szépen az Eco mód. Jó alaposan lenyomva a gázpedált, nagyjából egy biciklista gyorsulását hozza a Toyota, de ez így is van jól. Ilyenkor akár 50-60 km/h-ig a benzinmotor bekapcsolása nélkül, csendben érhetjük el a városi sebességet, majd alig észrevehetően kapcsolódik be a robbanómotor is. Persze, kipróbáltuk a padlógázt: rettenetes kínokat átélve felüvölt a motor és akár 11 másodperc alatt is elérhetjük a 100-at. Nyilván szándékos ez a fajta terror, hogy tudat alatt is a környezetet védjük. Dehát minden hibrid lényege a spórolás, így ezt a padlógáz dolgot gyorsan verjük is ki a fejünkből.

Nézegessük inkább az átlagfogyasztást. Városban és azon kívül is 5,3 litert mértem, ami hihetetlen jó érték egy ekkora autótól, de azért nem egyedülálló: a modern dízelek is tudnak már hasonlóan takarékosan menni. Ami még érdekes, hogy mennyire befolyásolja a fogyasztást a hőmérséklet. 0 fok környékén megugrott az átlag, pedig semmit sem csináltam másképp. Télen tehát 6 literre számítsunk, de nyáron könnyen összejöhet az 5 alatti fogyasztás is.

Igen semlegesen vezethető a Prius+. Ha nem nyomjuk nagyon a gázt, teljes csendben, elszigetelten ülünk a forgalomban, a kormányzás is végtelenül steril. Minden információt megkapunk a szélvédőre (navigáció, sebesség, sőt még azt is, hogy melyik gombra tettük épp az ujjunkat a kormányon), s a volánról szabályozhatunk mindent a telefontól a hőmérsékletig. Vezetési élmény tehát nincs, van helyette életmód-élmény a hangtalan elindulásokkal, a csendes és füstmentes menettel.

A legkijózanítóbb a Prius+ ára. Alapon 9 millió, amiben már minden benne van, amire szükségünk lehet. Aki a csili-vili extrákra vágyik, mint például a szélvédőre vetített kijelző vagy az automata parkoló rendszer, az 11-ig tudja felvinni az árat. Ez még mindig 2-3 millióval drágább, mint egy hasonlóan takarékos dízel Verso, de persze más ligában is játszik. Az előbbihez nem jár az az érzés, hogy éppen jobbá tesszük a világot. A Prius+ viszont irigykedő szemeket vonz a biopiac parkolójában, a WWF éves konferenciáján, vagy a Környezetvédelmi Minisztérium (van ilyen egyáltalán?) kapuja előtt. A Prius+ szimbólum, akár tetszik, akár nem. A gondos, tudatos, jómódú polgár önkifejezése, miszerint nem legyint a világ bajaira.