Új kedvencünk az almabor

Legalábbis az angolok szerint, akik az italukkal nagy ismertségre tettek szert a világban. Európában rajtuk kívül még Francia-, Német-, Észt- és Finnországban, valamint Ausztria némely vidékein készítenek almabort. Gyárthatnánk mi is, hiszen bőven van almánk – egyelőre azonban inkább az angol import cidert isszuk.

Tekintve, hogy az almában kevés a cukor, fontos, hogy tiszta körülmények között és gyorsan menjen végbe a feldolgozás, különben a fermentáció könnyen az ecetes erjedés irányába tolódik el, s a borbetegségek is hamarabb kialakulnak. Mivel a cidernek az alkoholtartalma is csekély (6 és 8%), könnyen romlik, ezért a palack fölnyitása után hamar el kell fogyasztani.

Az angolok nemzeti italának tartott almabor az átlagosnál nagyobb gondossággal készül. Az alapanyagot, az almatörkölyt alacsony (5-10 fokos) hőmérsékleten erjesztik. Az átalakulás során az alkohol mellett szén-dioxid keletkezik, attól lesz az ital buborékos. Ezután néhány hónapig tölgyfa hordóban érlelik, hogy jellegzetes, kissé kesernyés íze és borostyánsárga színe kialakuljon. Az eredeti cidert ezt követően palackozzák, ám a legtöbb esetben ezt az italalapot előbb még megszűrik, édesítik, szén-dioxiddal, esetleg alkohollal dúsítják – attól függően, hogy milyen terméket akarnak piacra dobni: száraz, félszáraz vagy édes változatot.