Honda CR-V 2,0: tud, ha akar

A CR-V első két generációja még a régi oldskool terepjáró hagyományokat követte. A harmadik meg a negyedik viszont már a klasszikus SUV-mintára készült. Terepjárásra nem igazán alkalmasak, s ezt a Honda is készséggel elismeri. Ahogy a Civic, úgy az új CR-V sem kapott egetrengető dizájnt. Az előd kicsit eklektikus elejét kicsit egyszerűbbre vették, a hátsót is szögletesítették, a sziluetten is faragtak annyit, hogy könnyen észre lehessen venni az új modellt, de nagyjából ennyi. A forradalom ezúttal elmaradt. A CR-V egy könnyen emészthető, a nagy többségnek tetsző autó, mindenféle túlkapás nélkül.

A kulcs nélküli nyitás-zárás elméletben remekül funkcionál, de a gyakorlatban akadt vele egy kis bibi. A kilincs érintésére nyílik a vezetőoldali ajtó, amin még egy gomb is van. Ezt nyomva a többi ajtónak kellene nyílnia, de nem akarták megtenni. Ehelyett a gombot nyomva záródott az autó, szóval végül maradtam a távirányítónál. Benne van a pakliban, hogy én vagyok a béna, vagy hogy ezt valahol be lehet állítani, de az is, hogy egyedi hiba volt.

Ha viszont bejutottunk, az egész család jól érzi magát odabenn. Apa a nagyon könnyen ide-oda hajtogatható üléseket és a zseniális miért-nem-csinálja-más-is puha középkonzolt fogja dícsérni, ami nem nyomja a jobb térdét. Anyunak a hatalmas tér szúr szemet. Ő is és a kölkök is elférnek, a csomagtér meg elektromosan nyílik-záródik. Nemcsak remek móka, de kényelmes is. A gyerekek a hatalmas üvegtetőért vannak oda, bárcsak az ovistársak is láthatnák! Szóval remek családi autó a CR-V, és ne felejtkezzünk meg a majd 600 literes csomagtérről sem. Az egész beltér pihe-puha, high-tech és funkcionális. Az éjszakai fények kellemesek, ahova nyúltam, mindenütt prémium minőségű anyagok fogadtak. Nemrég ültem egy Infinitiben, ott ugyanilyen minőségűek a műanyagok és a kárpitok, pedig az egy két és félszer ennyibe kerülő guruló családi ház.

A szépen rajzolt központi színes kijelző alapfelszereltség, ahogyan a jó fogású, sok gombbal megszórt kormány és az USB-s hifi is. A CR-V valahogy úgy tolja az arcunkba a 2013-ban elvárt technológia mennyiséget, hogy nem zavar, nem idegesít. Egyszerűen csak ott van, működik és kész.

A Vti őrültek és a Type-R fanok csak akkor vegyenek CR-V-t, ha van mellette a garázsban valami játékszer is. A kétliteres benzinesbe ugyanis egy csepp sportosság sem szorult, hiába tud 155 lóerőt papíron. Csendes, azt aláírom, de élményből nem sokat nyújt, talán csak nagyon kihúzatva egy hangyányit. Gondoltam, menni tehát nem igazán megy, de akkor biztosan keveset fogyaszt. Hát sajnos nem: az étvágya, a hagyományos – ennek megfelelően kissé lassan váltó – ötsebességes automatával párosítva egyenesen kiábrándító. Az Econ feliratú gazdaságos vezetési módot beállítottam. A műszerfalon világító két csíkot szinte mindig sikerült zölden tartanom (ha kifehéredik, akkor nem vagyunk elég takarékosak). Óvatosan gyorsítottam és mentem egyharmad részt országúton is. Így sikerült 11,5 litert fogyasztanom. Értem én, hogy terepjáró, meg automata, de ez akkor is sok. Szerencsére amit veszít a motoron, visszahozza a futóművével, ami brilliáns. Tényleg jól eltalálták a sportos és komfortos beállítás közötti arany középutat, így a pontos kormányzással egész élvezetesen lehet vele kanyarogni.

A Honda városi terepjárója remek autó: finom, puha, kényelmes és nagyon masszív – de ebben a konfigurációban nem tudom ajánlani. Mások arról mesélnek, hogy a kéziváltós benzines nem is eszik olyan sokat és készséggel el is hiszem. De hogy ezzel az automatával rengeteget zabál és nem megy, az is biztos. Aki mindenképpen automatát szeretne, szerencsére dízellel is tudja kombinálni.

Az alapfelszereltség rettenetesen gazdag, tényleg minden benne van, ami kellhet: automata klímától, ülésfűtésen át a Start-stop rendszerig. Kéziváltóval és a benzines motorral meglepően alacsony az induló ár, egész pontosan 6,5 millió. Amit mi próbáltunk, a legmagasabb felszereltségű, automata váltós verzió már 9 felett van persze, de ezt csak csendben jegyzem meg. Ha az alapmodellt nézem, a kategóriában minden más épkézláb konkurens jónéhány százezerrel több és általában fapadosabb is. Manapság egy dízel Focus is hasonló árban van, sőt egy Kia Ceed-et is simán fel lehet extrázni 6 millió fölé. Nagyon jó vétel tehát a CR-V, ez egyértelmű. Ahogy pedig a Honda mérnökei dízelmotort is csak későn fejlesztettek, szerintem úgy vannak a ma divatos technológiákkal is: kivárnak. De sokáig már nem tehetik, mert a turbós kis  benzinmotor és a duplakuplungos automata egyre égetőbben hiányzik a kínálatból.