Tarka tengelic

A párok ilyen tájt már a fészeképítés lázában égnek: az új otthon alapját a termetesebb gyümölcsfák, vadgesztenyék külső részén, a vékonyabb ágak között nézik ki maguknak. Fészkük vázául fűszálak, vékony gyökerek, háncsdarabkák szolgálnak, belsejét pedig szőrszálakkal, mohával, nyárfapihével bélelik, és az egész alkotmányt a végén pókháló szövedékkel is megerősítik. Ide „pottyan” majd hamarosan az öt tengelictojás, amin a tojó egyedül kotlik, miközben a hím szorgalmasan eteti.

A fiókák két hét alatt kelnek ki, s újabb két hét múltán már el is hagyják a fészket. A fiatalok első tollruhája még elég szürkécske, mert hiányzik róla a piros szín, de a sárga már ott virít a szárnyukon, ami különösen repülés közben feltűnő. Első fölfedező útjaikon az „apa” még vezeti az ifjakat, később – már elszakadva a szülőktől – csapatokba verődnek, s úgy járják a kerteket, mezőket, szőlőhegyeket.

A tengelic vagy stiglic (ahogy a német nevéből eredően nevezik ezt a kedves, verébnyi madárkát) szívesen telepszik meg a kertekben, ahol a bogarak, hernyók pusztításával nagy hasznára szolgál a kertésznek. Télen főleg gyommagvakon él, egyik kedvenc eledele a bogáncs termése, melyet gyakran látogat. A tengelic gyakori madarunk, nem veszélyeztetett ugyan, de védett: eszmei értéke 10 ezer forint.