Utazás a világ körül szinte ingyen?

A bejárat mellett tongai szépség köszönt – ezt a feliratot viseli a termetes asszonyság. Mikor elhagyjuk Magyarországot, célba vesszük Európát: sétálunk a díszes, favázas polgárházak között a németországi Bernkastel óvárosában, Franciahonban kuncogunk egyet: az Eiffel-torony sportcipőben álldogál… Írországban behúzódunk egy dublini kapualjba – s bár zárva, mégis érezzük, mit takar. Északon, Lappföldön rénszarvaspásztorral találkozunk, míg a fekete-tengeri Krím-félszigeten döbbenten nézzük: mintha a Fecskefészek-kastély épp a hullámok közé készülne vetni magát. Pelopponészoszi férfira téved a tekintetünk – nehéz eldönteni, hol végződik arcán a ránc és hol kezdődik a hajszál.

Elbúcsúzván kontinensünktől, Szibériában a fából készült villa előtt mínusz huszonhét fok fogad – de Burmában már izzadunk a fülledt hőségtől a mianmari épület tövében. Delhiben majdnem átesünk a kapunak tolt jármű roncsán, fölöttünk száradó ruhák. Kambodzsában remegő lábakkal lépünk a Siem Reap-i átkelőre: csónakok ringanak a part mentén, a hídfőnél pálmafák. A fekete földrészen, Zambiában halljuk, amint nagy robajjal zúdul alá a Viktória-vízesés. S csak megyünk-megyünk fáradhatatlanul: Laosz, Vietnam, Haiti, Virgin-szigetek, Jamaica – japán motor, mezítlábas fidzsi halárus, quitói háztetők.

Minden országból egyetlen momentumot kapunk – amit Dámosy Géza kiválasztott nekünk. Az igazi utazó ugyanis ő, a Németországban élő magyar grafikus, vonalművész, aki engedett az örök emberi törekvésnek: pénzzel meg nem váltható javakat gyűjtött. Vagyis nyakába vette és ötven év alatt – néhány fekete vonallal, mégis döbbenetesen színesen – körberajzolta a világot.