Elsivatagosodtak a lelkek is

Ne gondolják, hogy mellébeszélek. Ellenkezőleg: most kanyarodtunk a témához. A világnapot ugyanis egy szekszárdi festőművész, Balogh Jenő kezdeményezte. Az ő útja sem volt egyenes: tíz évébe telt, mire az elképzeléséből valóság lett. De nemcsak sok időbe került, számos levélbe, személyes találkozásba és telefonbeszélgetésbe. Mutatja a dokumentációt: brunei szultán, spanyol király, thaiföldi király lánya, ENSZ-főtitkár – ilyen nevek szerepelnek a listáján. S amilyen színes a névsor, olyan egyöntetűek a válaszok: a jótékonysági világnap jó ötlet.

Ám a folyamat itt meg is állt – és állna tán ma is, ha Balogh Jenő időnként nem álmodik. Márpedig szokott, nemcsak éberen, hanem alvás közben is. Élete fontos döntései általában ilyen sugallatokra születtek meg. A hang ezúttal így szólt: ha egy nő akar valamit, biztosan el tudja intézni. Írt hát egy utolsó levelet. Mit gondolnak, kinek? A miniszterelnök feleségének. Nem csalódott álmaiban, ettől kezdve ugyanis beindultak az események: civil kezdeményezése alapján az országgyűlés emberi jogi bizottsága határozati javaslatot nyújtott be a parlamentnek, a javaslatot az Országgyűlés elfogadta, felkérte a kormányt a kezdeményezés előkészítésére, a kormány ezt megtette és eljuttatta az ENSZ-be. Végül az ENSZ közgyűlése konszenzussal kinyilvánította: Balogh Jenő kezdeményezésének megfelelően 2013-tól szep¬tem¬ber ötödike, Kalkuttai Teréz anya halálának évfordulója a jótékonyság világnapja.
Balogh Jenő soha nem vágyott kis dolgokra.

Jól mutatja ezt ez a világító színű, száz évvel ezelőtti hatalmas libanoni táj is itt, a földszinti galéria hosszú falán. Ismerős, mintha Csontváry Baalbekje lenne – vagyis ez már Balogh Jenőé. Nem vette meg a híres festő legmonumentálisabb alkotását, arra azért nem tellett. Ám mivel tetszett neki, megfestette. Ezzel indult alkotói karrierje. Ám míg a világhírű mester a Közel-Keletre utazgatott, ő távolabbra: négyszer járt Japánban, Indiában, Thaiföldön – a keleti kultúra gyerekkora óta vonzotta.

Aztán messzebbre kalandozott: térben és időben sokkal távolabbra. Olyan világba, ahová nem visz repülőjárat. Mégis ismerős, mintha már jártunk volna arra. És talán fogunk is – ezt érzi az ember, mikor nézi a festő képein a csalogató-borzongató Mindenséget. Mert ami az átlagember elől rejtve van, az neki az alkotás során megnyílik: így festette meg a Föld születését, a Jégvilágot, az Apokalipszist. Eleinte csendéleteket alkotott – akárcsak annak idején az édesanyja. Képeik ma is itt lógnak a falakon – hiába háromszintes a ház, nincs elég falfelület anya és fia munkáinak.

Pedig Balogh Jenő soha nem volt főállású festő, hivatalnokként dolgozott egész életében, onnan ment nyugdíjba. Nyugdíjasként is megvan a hétköznapi programja: főz magára, mos, takarít, gondozza a gyümölcsösét. S mire mindennel végez, nemegyszer el is fogy az ihlet. De szerencsére azért marad is belőle. A csend nem az ő hangja, ez nyilvánvalóvá vált számára, szintén egy álomban: kopár, marsbéli tájon járt, átélte a Föld pusztulását. Így váltotta fel a csendéleteket a kiáltás: Mentsük meg a Földet! Most még fel-feltámad, de hamarosan késő lesz. Ezt fejezi ki legtöbb alkotása: halott ágait az ég felé meresztő kopár fa, tűzbe vesző mindenség, holdbéli tájról a felkelő Föld látványa. A képein fortyog minden: háborog, áramlik a lét, meseszerű színekben. Ilyen a világ, folyton lüktet tovább – akár emberrel, akár ember nélkül a hátán.

S ennek a kultúra feletti létnek megértik mindenütt a hangját: ezért aratnak sikert kiállításai szerte a világban, jelenjen meg Rio de Janeiróban, Santiago de Chilében, Montevideóban, Újdelhiben vagy Görögországban. Utóbbiban elnyerte a második Athéni Kulturális Olimpia bronzérmét és az ország Babérkoszorús Festője elismerést. A koszorú itt van a vitrinben. Mutatja, mint ahogy az összes, Távol-Keletről hozott ereklyéjét és a rengeteg festményét, melyek betöltik a ház összes szintjét. A Sivatagi táj előtt elidőzünk.

– Ilyen az emberi lélek is: elsivatagosodott – mondja, majd így folytatja: – Nemcsak a Föld szorul védelemre, meg kell menteni a sivárságtól a lelkeket is. A világnap ezt a célt szolgálja.