Galambhűség

Átlagos hossza 40 centi, súlya gyakran eléri a fél kilót is. A hím és a tojó színezete hasonló: alapszínük kékesszürke, begyük és mellük fölső része borvörös, farktollaik csúcsa széles sávban fekete, szárnyaikon pedig fehér csík fut végig, ami repülés közben is föltűnő.

Az örvös galamb nálunk gyakori, zömmel erdőkben, ligetekben, folyóártereken, parkokban költ, itt hallatja jellegzetes ku-ku-rukuuu kiáltását. De olykor a kertekbe is beköltözik. A Balaton északi partján, az üdülőövezetben különösen nagy számban fordul elő, ahol előszeretettel választja fészkelőhelyül a lucfenyőket. Fészke tipikus, elnagyolt galambfészek: száraz ágacskákból rakott egyszerű otthon (mint a balkáni gerléé is), s abban kap helyet (évente kétszer) a két fehér tojás. Ezt megelőzi a hím udvarlása, amikor is látványos fölszállásokkal, hangos szárnycsattogásokkal igyekszik meghódítani szíve választottját. Ha ez sikerült, a hím egy életen át példásan kitart a párja mellett. Még a tojások költéséből is kiveszi a részét, s az csak természetes, hogy a megszületett fiókákat közösen táplálják – amelyek egyébként csukott szemmel és szinte csupaszon jönnek a világra. Ám egy hónap múlva elhagyják a fészket, és alig telik el egy újabb hét, már tökéletesen repülnek.

Az örvös galamb költöző madár. A telet az Adria partvidékén tölti, de igen korán, már február elején megérkezik, és egészen novemberig nálunk marad. Fő tápláléka a mag és a rovar, amit rendszerint a földről szedeget össze.

A gyommagvak és a káros rovarok pusztításával segítségére van a gazdálkodó embernek. Aratás után szívesen jár böngészni a gabonatarlóra, olykor rájár az érő napraforgóra is. Az erdőben élő példányok számára a fák magvai jelentik a fő táplálékot. Hazánkban nem veszélyeztetett, de nem is védett: augusztus 15. és október 31. között vadászható.