Gyermekvágyak és tények

De bajlódik a többi megkérdezett gyerek is, nehezen szedem ki belőlük, mitől lennének boldogabbak? Végül csak születik pár válasz: „Ha felépülne végre a házunk.” „Ha kistestvérem születne.” „Ha a Barcelonában vagy a magyar válogatottban fociznék.”

A kérdést kisiskolás ismerőseimnek tettem fel. Az apropó? Kell-e különösebb ok, hogy utánajárjunk annak, vajon boldogok-e gyermekeink? Úgy tűnik, igen. Mert nem azok. Legalábbis ez derül ki az UNICEF által a világ 29 országában elvégzett felmérés szerint. A kutatók eredményei alapján a mi gyermekeink jóléti helyzete a ranglista 20. helyére sorolja az országot. A legboldogabbak a holland gyerekek: mint mondják, nincs még egy olyan hely a Földön, ahol szívesebben élnének. A legkevésbé szerencsések a román kicsik – ők zárják a listát.

Az elmúlt évek felméréseihez képest a kapott adatok biztatóak. Az UNICEF 2007 óta minden esztendőben kiadott jelentése szerint a vizsgált közösségek mindegyikében javult a gyermekek helyzete. Csökkent a különbség a nyugati és a volt szocialista országok között, továbbá az is kiderült, hogy az adott állam gazdasági jóléte még nem elegendő ahhoz, hogy a lista élére kerüljön.

Hogyan készült a felmérés?
A jelentést készítők öt szempont alapján vetették össze az országok objektív adatait. Így vizsgálták a kicsik anyagi jólétét: milyenek a gyermekszegénységi mutatók, a családi szegénység és a gyermeknélkülözés. Górcső alá került a gyermekek egészsége és biztonsága a születési súly és a gyermekhalandóság tükrében. Megnézték az oktatási rendszereket. Ugyanígy tettek a gyermekek számára megteremtett életmóddal. Végül a lakhatás minősége kerekítette ki a képet: az egy főre jutó szobaszám, a légszennyezettség, a 100 ezer főre vetített emberölések száma. De megkérdezték az érintetteket is: mondják el, hogyan érzik magukat a szülőföldjükön.

Sok oltás és fél egészség
Továbbra is nagyon magas a koraszülések száma hazánkban, e téren egyedül Görögországban rosszabbak az adatok. Előkelő helyen végeztünk viszont az oltások tekintetében – ám ezen túlmenően a kicsik nem kapnak meg mindent ahhoz, hogy egészséges felnőttekké serdüljenek. A táplálkozásukban akad jócskán kivetnivaló: csak a felük reggelizik rendszeresen, s csupán harminc százalékuk fogyaszt naponta friss gyümölcsöt, zöldséget, megfelelő mennyiségű húst. Viszont a felnőttek számára legális drogokkal szinte rendszeresen élnek: a lista élére füstölték magukat dohányzási szokásaikkal, de az alkoholfogyasztásban is dobogósok lettek. Megdöbbentő adat: a 11, 13 és 15 évesek között minden ötödik volt már élete során legalább kétszer részeg. Szerencsére az illegális drogok használatában elmaradnak európai társaiktól.

Otthon, szűk otthon
Vajon a sok mámorító, ámde önpusztító szer használata visszavezethető-e a romló életkörülményekre? Az emberpalánták, ha nem is tudják pontosan megfogalmazni, a saját bőrükön érzik: nincs kolbászból a kerítés. Ha máshogy nem, a zsúfoltságban megtapasztalják: a lakhatási viszonyok siralmasak nálunk – ezt is az UNICEF jelentéséből olvashatjuk ki. Hazánkban jut ugyanis egy főre a legkevesebb helyiség, mindössze 0,8 szobát birtokol egy átlagos magyar csemete. Aki viszont – ha nincs összehasonlítási alapja – talán nem is érzi, hogy nem feltétlenül normális, ha sokan élnek együtt kis alapterületen. Még rosszabb, ha a közös szoba fala átázik, penészedik. Nem ritka, hogy a vizesblokkok állapota sem éppen megfelelő – feltéve, ha egyáltalán van a házban. Ilyen körülmények között pedig nehezen elképzelhető, hogy a lurkó elvonuljon tanulni vagy pihenni, ha éppen ahhoz van kedve.

Búsulnak a magyarok
Az igazán szomorú kritikát azonban maguktól a gyerekektől kaptuk: boldogtalanabbak, mint ahogyan azt a mutatók alapján gondolnánk. A magyar gyerekeknél csak litván, lengyel és román társaik búsabbak. Örömteli viszont, hogy a szüleikhez erős kötelék fűzi őket. Bíznak bennük. Felmenőik pozitív példával járhatnak előttük, hiszen szeretnének családot, sok gyereket – úgy tűnik, továbbra is a biztos családi háttér nyújthat csak megnyugvást a bajban. Röpke felmérésem során nemegyszer kaptam válaszként, hogy a gólya újbóli érkezése tenné tökéletessé boldogságukat. Gondot okozhat viszont, hogy a kortársaikkal már nehezebben találják meg a hangot. Talán ezért is olyan verekedősek.

Tágabb környezetükhöz ragaszkodnak – erre már kis segítőtársaim mutattak rá. Válaszaikból kiderül: érzik, hogy talán nem minden úgy jó, amiképpen van, mégis szeretnek itt élni. Miért? Csak. Itt születtek, itt a családjuk, barátaik, kutyájuk. Meg „tiszta a levegő”, „nincs olyan nagy földrengés”, „hősies, büszke a múltunk”.

S hogy mit kérnek gyereknapra? Nem sok mindent. Csak töltsön együtt minél több időt a család – kiránduljanak, játsszanak, ötöljenek ki szabadtéri programokat. Egyikük pedig csupán azt szeretné: „Apának legyen munkája.”