Nyelvoldó praktikák kicsiknek

Hiába várnánk rá: a beszédhibát nem lehet kinőni, szerencsés esetben legfeljebb spontán javulhat a helyzet – cáfolja a tévhitet Víghné Pogány Rózsa egri logopédus. Akit akár a szép beszéd „utazó nagykövetének” is nevezhetnénk, ugyanis a város környékének településeit járva tanítja a gyerekeket. Talán „szakmai ártalom”, de számára kész szenvedés, ha olyan tévéműsort kell néznie, melynek szereplője, mondjuk, erősen raccsol – márpedig ez is meg-megesik.

Az óvodásokat ötéves korban szűrik, de már hamarabb is rászorulhat néhányuk a foglalkozásokra. Akkor érdemes logopédust keresni, ha a gyermek két és fél évesen még egyáltalán nem vagy keveset beszél. A logopédiai kezelés alapellátás, 18 éves korig ingyenes. Egyre gyakoribb, hogy a nyelvi zavarhoz vagy más beszédhibához egyéb probléma, például összerendezetlen mozgás, hiperaktivitás is társul. A késői beszédindulást követheti makacs, tartós pöszeség, amit csak kitartó, türelmes munkával lehet javítani. Előfordul, hogy a diszlexia megelőzésére is szükség lehet. Azért tanácsos mihamarabb elkezdeni a munkát, hogy mire iskolás lesz a gyerek, ne legyen baja az írás-olvasás tanulásával.

– A kicsiknek játékos foglalkozásokat tartunk. Nem tudatjuk velük, hogy azért fújják fel a lufit, hogy a hasi légzést gyakorolják. A kisgyerekkori dadogás terápiájában együtt mondókázunk, dobolunk, zenélünk, alkotunk velük – magyarázza a logopédus.

Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó – ki ne emlékezne a raccsolók rémálmának számító mondókára… Valójában a raccsolás a pöszeség egyik fajtája, mint ahogy a paralália is: ekkor az illető felcseréli a hangokat, sapka helyett szapkát, róka helyett lókát mond. A beszédhibások háromnegyede pösze. Talán még kellemetlenebb beszédhiba a dadogás, aminek lehetnek belső – szaknyelven: organikus –, illetve a környezetből érkező, külső okai, melyek kölcsönösen feltételezik egymást.

Két és fél, hároméves korban a beszédfejlődés természetes velejárója a „nem folyamatos” beszéd. A többség túllendül ezen, azonban akadnak, akiknél állandósul a gond. A legrosszabb, amit a szülő tehet, ha türelmetlenül nógatja a gyereket: mondja szépen vagy ismételje újra a szót. Ettől ugyanis még jobban fél és szorong a kicsi, ami pedig felerősítheti a tüneteket. Érdemes inkább ölbe venni őt és megnyugtatni. Igen hasznos, ha azokban az órákban, amikor a logopédus a dadogó gyerekekkel dolgozik, a szüleikkel pszichológus foglalkozik – magyarázza Víghné Rózsa. Előfordul ugyanis, hogy a gyerek csak tünethordozó, s azt jelzi, hogy felborult a család egyensúlya. A terápiák sikere érdekében elengedhetetlen az együttműködés, mert a gyakorlatok egy része otthoni teendő: a beszédjavítás a szülőkkel közös feladat.