Skoda Rapid 1,2 TSI - Octavia light

Egyre méretesebb szakadék tátong az Octavia és a Fabia között, főleg a középkategóriás Skoda legújabb generációjának megjelenésével. Ahol pedig űr van, azt a Volkswagen-csoport azonnal kitölti, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Így született meg a Rapid, ami méretileg gyakorlatilag megegyezik az első Octavia-val, sőt tengelytávban majd’ 10 centivel nagyobb is lett. A Rapid valahogy mégis kicsit bénábban fest nála. A baj nem az orrával vagy a fenekével van. Azok szép letisztult, egyszerű vonalak, ahogy azt megszokhattuk a Skoda formatervezőitől. A bénaság titka a keskenység és a magasság. A magas és keskeny autók mindig olyan billegősen, esetlenül néznek ki és a Rapid is kicsit ilyen. Az első generációs Octaviánál például 3 centivel keskenyebb és ugyanennyivel magasabb is. Ezen a 3 centin múlik a jó kiállás.

A méretei viszont lenyűgözőek. A hátsó sorban a lábhely fenomenális, de egymás mellé három felnőtt már nem igazán fér be. Az első ülések is hosszúságban jók, de kicsit keskenyek voltak, ez mondjuk úgy 100 kiló felett lehet zavaró. A csomagtartótól leesett a hajam, 530 literes, ráadásul a Rapid négyajtós-kinézete ellenére valójában ötajtós, így hatalmasra nyílik a csomagtér szája. A vezetőülésben egész jó elüldögélni, egészen addig amíg nem nézünk körbe az autóban. A belsőt két szóval le lehet írni: fekete és műanyag. Érezhetően olcsóak az anyagok és lehangoló a színvilág, ez a Skoda garantáltan nem fogja elvinni a VW-vásárlókat. Ez egy ügyes célszerszám, amibe a technika benne van, de a belső simán elmenne egy 2001-ben gyártott Skodában is. Az ergonómia persze kitűnő és a formailag is letisztult a műszerfal, de akkor is fokozza az öngyilkossági hajlamot ha valaki huzamosabb időt tölt el itt.

Autóilag kifejezetten modern és jól sikerült példány, az erősebbik 1,2 TSI benzinmotor például kifejezetten kellemes darab, több szempontból is jobb, mint az elődje, az 1,6-os szívó benzines. A teljesítményük nagyjából megegyezik (a régi 102, ez 105 lovas) de már 1800-as fordulattól szépen húz és gazdaságosabb is. Városban 7 körül, autópályán 5,5 körül fogyasztott, ami szerethető érték.

A váltó és a fékek is hozzák a megszokott magas minőséget, egyedül a kormányzást találtam egy kicsit túlszervózottnak, de a Rapid nem is az a klasszikus élményautó. A vezetési élmény itt arra korlátozódik, hogy borzasztó egyszerű elvezetni a kis Skodát. A váltó határozottan kattan be a fokozatba, a kuplung, a kormány nagyon könnyen jár, a motor pedig a hosszú fokozatkiosztás miatt autópályán, hatodikban is csendes marad. Elvisz ahova kell, meglepetést, érzelmeket nem szabad várni tőle.

Valamiért 2013 eddig leginkább arról a kategóriáról szólt, amibe a Rapid is tartozik. A nagynál kisebb, de a kisebbnél nagyobb (ugye érthető?) olcsósított szedánok sztálya ez. A Chevrolet, a Peugeot-Citroen és a Volkswagen-csoport is ilyenekkel (a Rapid mellett az új Seat Toledo-val) támad. Kár, hogy a Rapid nem kifejezetten low budget autó, árérzékeny vásárlókat kifejezetten érzékenyen érint majd ha rápillantanak az árlistára. A 3,2 milliós alapár csak csali, ehhez csak a klíma plusz 350 000 forint és a 1,2-es szívómotor sem hangzik valami szívdöglesztően. Ha ezzel az egész kellemes 1,2-es TSI-vel kérjük úgy már rögtön 4 millió felett van és akkor még egy kis ülésfűtés meg elektromos tükör és máris 4,7-nél vagyunk. És még mindig egy fapad-érzetű autóban ülünk, tempomat, kormányon elhelyezett gombok és USB-csatlakozó nélkül, nekem ezek mindegyike hiányzott. Pedig ennyiért már az új Octavia is vihető és abban alapból benne van a klíma és még jó sok minden, ráadásul alapáron TSI motorokkal adják. Egyszóval jó lenne a Rapid, ha legalább félmillióval olcsóbb lenne, így viszont a céges megrendeléseket továbbra is az Octavia fogja besöpörni.