Gyógyító élvezet

De kedvelték a fája miatt is, mint amelyik a legkönnyebben és legjobban faragható (a faszobrászat legáltalánosabb anyaga), ugyanakkor könnyen megmunkálható, gőzölve jól hajlítható, szépen csiszolható.

A hársak közül a kislevelű, a nagylevelű és az ezüsthárs a legelterjedtebb hazánkban. Közülük a kislevelű abban tűnik ki, hogy virágából készül a legjobb hársfatea, erről gyűjtik a méhek a legzamatosabb hársfamézet. A nagylevelű hárs csak második e sorban, míg az ezüsthárs virágai teának nem alkalmasak. A kislevelű hárs levelei tíz centiméternyi hosszúak, a nagylevelűé közelebb állnak a 15 centihez, de csak ennek alapján nem könnyű az azonosításuk. Jellemzőbb különbség, hogy amíg a kislevelű hárs levélfonákján az érzugukban föllelhető szőrcsomók vörösbarnák, ugyanezek a nagylevelű hárs esetében fehéresek. (Az ezüsthársé ezüstösen molyhosak.) További különbség, hogy a kislevelű fiatal korban fölálló, később szélesen elterebélyesedő koronát nevel, a nagylevelű koronája fiatalon jellegzetes (szabályos) tojásdad, később pedig széles-kúpos. Az ezüsthárs koronája a legszebb: sűrűn tömött és fölálló. A hársak közül legelőször a nagylevelű nyitja virágait, ezt követi (június második felében) a kislevelű, végül az ezüsthárs zárja a sort.

Szedéskor mindig a teljes virágzatot válasszuk le az ágról a viráglevéllel együtt, majd jól szellőző, száraz, hűvös helyen szárítsuk meg. A kis- és nagylevelű hárs virágzatában lévő illóolaj izzasztó és köhögéscsillapító hatású, de a hársfatea élvezeti cikként is kedvelt.