Keserű füvek

(Ennek a 60-65%-os pálinkafélének legfontosabb ízesítője az ánizs és az üröm.) Ezzel függhet össze, hogy termesztésbe is a fehér ürömöt fogták, ráadásul ezt legelőször hazánkban tették. Igénye a tárkonyéhoz hasonló, de annál jobban tűri a szárazabb körülményeket, illetve a silányabb, sülevényesebb talajokat. A kert félreeső, kevésbé értékes részét hasznosíthatjuk vele, illetve útszegélynek is ültethetjük. Leveléből az eső kimossa a növekedésgátló hatóanyagot, ezért ne vigyük komposztra a hulladékát. Mivel a biokertészek megfigyelése szerint a növény távol tartja a ribiszkerozsdát, célszerű a ribiszkebokrok közelében helyet adni neki. A leveléből készült főzetnek pedig rovarriasztó hatást tulajdonítanak.

A fehér üröm jó méteresre növő, ezüstösen molyhos hajtású, mutatós bokrot nevelő évelő; míg a fekete üröm bokra hasonló ugyan, ám mivel csak a levelek fonákja molyhos, így kevésbé mutatós. Közös jellemzőjük, hogy levelüket megdörzsölve keserű-aromás illatot észlelünk.

Mindkét fajt fűszerként, illetve gyógynövényként hasznosítják, amihez virágzó hajtásaik legfölső, legföljebb 60 centis részét gyűjtik. Keserű ízükkel párosuló, emésztést segítő hatásuk miatt a bárányból, zsírosabb szárnyasokból (liba, kacsa) készült sültekhez használhatók, de vannak helyek, ahol káposzta- és gombaételeket is ízesítenek velük. Ürmös borok és keserű likőrök összetevőjeként étvágygerjesztőnek is hatásosak – ám mértékkel alkalmazva, mert nagy mennyiségben vagy hosszas ideig fogyasztva mérgezést okoznak.