Külső és belső utazás

De a szokatlan történet felkeltette az érdeklődésemet, s így az utóbbi hónapok legjobb filmválasztásának tartom, hogy mégis megnéztem! Mert ez a film gyönyörű, megrendítő, különleges, igazi moziélmény.

Ebből a nézőpontból még egészen biztosan nem készült film a háborúról. 1945 kora nyarán egy német lányra óriási feladat hárul. A győztes amerikai hadsereg a náci szülőket letartóztatja, ezért a 17 éves fiatalnak négy kisebb testvérét, köztük egy csecsemőt el kell vinnie a Fekete-erdőből 900 kilométerre, Hamburgba. Átvágnak a felégetett, kifosztott, hulláktól bűzlő Németországon. A náci szellemben nevelt kamaszlány közben lassan ráébred, hogy ezt a pusztulást a hitlerizmus hozta rájuk: mindaz, amiért rajongott, hazugság és bűn volt. Ez tehát egy külső és belső utazás. Lore – legalább részben – teljesíti a feladatát, de az a fiatal nő, aki végül a célba megérkezik, már nem az a tudatlanságában ártatlan kislány, aki néhány héttel korábban volt.

Amikor azt mondtam, gyönyörű a film, nemcsak a művészi végeredményre értettem: szó szerint lenyűgöző a látvány. A varázslatosan fényképezett festői tájakon kóborló gyerekek különlegesen szépek. Mind a rendkívül tehetséges címszereplő, Saskia Rosendahl, mind a testvéreit alakító gyermekszínészek persze szándékosan ilyen szőke, kék szemű, szabályos arcú, igazi „árja” fiatalok – az ő ébredésük, szembenézésük a szülők bűneivel az egész német nemzet ébredésének reményét vetíti elénk. S ily módon, bár a mű nem végződik a szokványos happy anddel, a befejezés mégis felemelő: Lore és nemzedéke megkapja a feloldozást a szülők vétkei alól.