Örökölt szerelem

Egyik kedvencem ott az a hatvanéves Himalája cédrus – mutatja Folly Réka, miközben bebarangoljuk a héthektáros területet. A dédunoka Badacsonyban nőtt föl, és már gyerekként sok időt töltött az arborétumban. Két éve pedig ő irányítja. – A legöregebb mamutfenyő, melyet még a dédapám, dr. Folly Gyula ültetett röviddel édesapám halála után, sajnos kiszáradt, ezért abból egy szék lett.

Dédapja a Zsolnay család háziorvosa volt Pécsett. Miután megházasodott az 1900-as évek elején, ezt a domboldalt is megkapta hozományul. Rajongott a növényekért, és itt kiélhette szenvedélyét. Felvette a kapcsolatot nyugat-európai és tengerentúli faiskolákkal, majd olyan különleges ciprus- és cédrusféléket honosított meg, amelyek akkoriban ezen a viszonylag északi égövön ritkaságszámba mentek.

Ennek a résznek fantasztikus a klímája, de a talaj is különleges: vörös homokkő, és nem a Badacsonyra jellemző bazalt. A Balatonról felemelkedő pára megreked a lankán, ezért kedvelik a mediterrán növények ezt a klímát.

– A II. világháború után a terület 90 százaléka a téeszé lett; a hivatalos dokumentumokban az szerepelt, hogy a család önként ajándékozta oda – Folly Réka arról mesél, a történelem viharai miképpen alakították a család és az arborétum életét. – A nagyapám közgazdász volt, szerette a szakmáját. De rendszerellenesnek minősítették, és a vagyonelkobzás után ide húzódott vissza, kényszerűségből. Egyre több növényt telepített, a présház előkertjét is beültette és teraszos rendszerben bővítette a faállományt. Szőlő volt itt korábban a családtól „ellopott” szomszédos területeken is, de miután az állami gazdaság felhagyott a meredek földeken a szőlőműveléssel, azokat már az agrármérnöknek tanult édesapám telepítette be értékesebb fenyőfajtákkal. A Badacsonyi Állami Gazdaság pedig megtűrte, hogy a „területein” édesapám is bővíthesse az arborétum gyűjteményét.

A rendszerváltozás után Folly Gyula nem kapta meg kárpótlásban az államosított területeket, hanem készpénzért visszavásárolta, így az egész terület az eredeti birtokos, a Folly család tulajdonába került. Az arborétum 1997-től a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett területéhez tartozik.

– Édesapámnak az arborétum volt a mindene. Dédapánkhoz hűen főleg fenyőket ültetett. Faiskolát létesített, és ő nyitotta meg a látogatók előtt a területet – mondja a háromgyermekes családanya, aki eredetileg más utat képzelt magának. Általános orvosnak tanult, majd a gyes alatt elvégezte a fogorvosi egyetemet is. – Édesapám három évvel ezelőtt megbetegedett, és úgy akart meghalni, hogy tudja, méltó folytatója lesz a családi örökségnek. Négyen vagyunk testvérek, én vállaltam föl, hogy folytatom az elődök munkáját. Erkölcsi kötelességemnek éreztem.
Bandukolunk tovább a birtokon, az egykori présház felé, amit ma már inkább sokat látott, ódon villának neveznénk. Szír boróka, arakuária, hatalmas fenyők övezik utunkat.

– Ide költözünk, talán jövőre. Hogy minden jól működjön, ahhoz itt kell élni. A férjem egyelőre kétlaki, a munkahelye a fővároshoz köti. Most édesanyámmal lakunk Badacsonyban, a gyerekek ide járnak iskolába, óvodába.

Kilépünk a hatalmas teraszra, ahonnan a Balaton látványa terül elénk. Időtlen a látvány, mintha megállt volna az idő! Pedig nem, a Folly család kifejezetten törekedik a korszerű módszerekre. Életükben ott a marketing, rendszeresen frissülő honlapot indítottak, sokan az interneten értesülnek az arborétumról. A két év alatt megkétszereződött a látogatók száma, az iskolás csoportok ingyen jöhetnek. Nemrég 106 millió forintos, vissza nem térítendő támogatásban részesültek, a pénzt turisztikai célra kapták. Abból épül majd a játszótér, a kilátó, a két szaletli és a madárvárta, ami profi les lesz fotósoknak. Mert a különleges növényeknek köszönhetően a madárvilág egy-egy ritka példánya is előfordul errefelé. Borkóstoló helyiség is épül, mert ha Badacsonyban vagyunk, a borról nem lehet csak úgy lemondani.

– Pedig ki akartam irtani a majd’ kéthektáros szőlőt. Azt mondtam, ennyi lábon már nem lehet megállni, képtelenség ennyi fronton eredményt produkálni – meséli Réka, milyen harcok árán maradtak életben a szőlőtőkék. – A húgom és a férjem nem engedtek a szőlőből, amiért ma már hálás vagyok. Judit testvérem közgazdász, mégis vérbeli borász. Pestről ingázik, a borászatot nagyon ügyesen irányítja. Sokan a nedű miatt jönnek, csak aztán következik az arborétum. Széles a borrepertoár, olaszrizlinget, szürkebarátot, muskotályt és budai zöldet kínálunk a vendégeknek, az idén pedig rajnai rizlinget telepítünk. Édesapa még folyóborként kínálta a Folly-bort, mi már palackozzuk.

Réka, miközben az arborétummal kapcsolatos munkákat végzi, félállásban fogorvosként dolgozik Balatonedericsen. Szerencsésnek tartja magát, mert a neves növénygyűjtemények szakértői szívesen segítenek neki, nem a konkurenciát látják a Folly arborétumban. Nincs sok szabadideje, mégis járja az országot, sorra keresi a „társakat”. Most is siet, régi ismerős érkezett látogatóba. Az a falubeli férfi, aki még az édesapjának volt a jobbkeze. Megnézi, hogyan alakultak a dolgok az elmúlt két évben. Jó lenne, ha elégedett lenne a látottakkal!