Pajzán, de finom!

Tudják, mit szeret, aki csokoládéfagylaltot nyalogat? A csokoládéfagylaltot – hangozhatna a logikus válasz. Ám ennyire ne legyünk földhözragadtak, inkább lapozzuk fel a nagy fagylalthoroszkópot: máris kiderül róla, hogy szereti a természetet, a kertet, a növényeket, legjobb párost pedig a sztracsatella- és pisztáciafagylalt-kedvelőkkel alkot. Nézzük csak tovább: aki ananászízűt nyal, alkalmazkodó, aki banánt, önfejű. De jaj! Mi történik, ha a tölcsérben az ananász alatt banán lapul? Ilyen bonyolult kérdéseket inkább ne firtassunk. Bezzeg Párizsban, 1672-ben nem gyötörtük volna magunkat efféle kételyekkel! Ekkor nyílt ugyanis a világ első nyilvános fagylaltozója, ahol a kínálat ennyi volt: citromfagylalt. Választani persze ebből is lehetett: kérnek-e vagy sem? Hát kértek, tömegesen. Pedig kezdetben csak télen üzemelt. Miért épp a hidegben? A válasz logikus: a fagylalthoz jég kell. S akiket leginkább filozofikus remekműveikről ismerünk – mint Voltaire, Rousseau, Diderot –, vagy híres hadvezérként, mint Napóleont –, most úgy is elképzelhetjük, amint törzshelyükön élvezettel szopogatják a citromfagylaltot. Hogy is mondta a citromevőkről a horoszkóp? Csupa nyugodt, vidám, kommunikatív, intelligens ember nagy utazási szenvedéllyel…

De hagyjuk a franciákat, ugorjunk át inkább Kínába, ott van ugyanis – a horoszkópé mellett – a fagylaltkészítés őshazája. Bár valljuk be, ez az elnevezés enyhe túlzás: több ezer évvel ezelőtt jeges édesség címszó alatt a kínaiak tulajdonképpen fűszeres, gyümölcsös, tejes ha¬vat nyalogattak. Ne tessék fintorogni! Nem juthatott hozzá akárki: e desszertkülönlegesség sokáig csak a jómódúaknak dukált. Kivétel azért természetesen az ókorban is akadt: a keringési zavarokkal küzdő betegek – nekik orvosságként ajánlotta Hippokratész, s Nagy Sándor katonái – ők szűz hó, gyümölcslé és bor keverékét kapták a csaták előtt, élénkítő szerként. S hogy miért nem tudott a fagylalt szélesebb rétegekben elterjedni? Gondoljunk csak bele: akkoriban nem volt ám egyszerű a keverésen és hűtésen alapuló finomságot áram és gépek nélkül előállítani. Hogyan sikerült mégis? Nérónak, a hírhedt zsarnok római császárnak például úgy, hogy elszalajtotta rabszolgáit néhány száz kilométerrel arrébb, az Appenninek gleccseres vidékére – jégért.

Így kezdődött számára a mézzel, ibolyával, rózsavízzel, fahéjjal és gyümölccsel kevert fagylaltféle-készítés. Csak a XIV. század tájékán jöttek rá, hogy az ízes masszát nem kell a fagyos vízzel elegyíteni, elég a fagylaltkészítő gépet lehűteni. Persze ehhez is kellett jég – megoldották. Nálunk például úgy, hogy a befagyott folyók és a Balaton jegét szalmával bélelt veremben gyűjtötték. Fagylalthoz lesz? – kérdezhetnénk a veremre mutogatva, de kérdésünket az akkori Magyarországon senki nem értené. Ma viszont akkor kerekedne el a fagylaltárus szeme, ha egy „hideg nyalatot” kérnénk tőle: régebben ugyanis ez volt a fagylalt becsületes neve, egészen a nyelvújításig. Újítás azonban nem csak a megnevezésben történt, tulajdonképpen újítások sorából áll az egész fagylalttörténelem. S hogy melyik volt közülük a legjelentősebb? Amitől a fagylalt sétáltathatóvá vált. Ez 1904-ben Amerikában, Missouri államban esett meg elsőként: itt találták fel ugyanis a tölcsért. Korzózik vele azóta is a világ, s nyalja a hűsítő csemegét tonnaszám. Leginkább az amerikaiak, ők átlagosan – fejenként, évente – harminc kiló fagylaltot fogyasztanak. Nálunk alig fogy több, mint ennek a tizede. Mi az oka? Nem tudom. De egy biztos: most indulok és javítom egy kicsit az átlagot.

Bizarr nyalánkságok

Tudják, hogyan készül a babgulyásfagylalt meggyes-mákos ízzel? Úgy, hogy véletlenül kettőt lapozunk a szakácskönyvben… Ám effajta malőr nélkül is sülhetnek ki – vagy inkább fagyhatnak meg – különös ízkompozíciók a fagylaltkészítő mesterek műhelyeiben. Ilyen a libamájas-kaviáros luxusfagyi Franciaországból vagy a polipos és a halízű Japánból. De az ínyencek választhatnak curry-sárgarépa gombócot, netán egy amerikai gyorsétterem által tavaly bevezetett és nagy sikerrel árult kandírozott baconöset. S ha valakinek túl hideg a fagylalt, annak ajánlható a faszenes – persze a hatás csak pszichésen más. A torokfájósok számára azonban a sült fagylalt a legjobb választás. Azt nem igazán tudni, ki a célcsoportja az anyatejből készített fagylaltnak, amit két éve dobtak piacra Londonban – mindenesetre az első főzet gyorsan elfogyott, annak ellenére, hogy egy adag négyezer-ötszáz forintnyi fontba került. Hagyomány és újdonság jól megfér egymással, erre kiváló példa a féléves múlttal büszkélkedő pulykafagylalt. Egy arizonai vállalkozó készítette tavaly a hálaadás napjára – az ünnepre, amin az amerikaiak hagyományosan sült pulykát fogyasztanak.

Nem ötven fillér

Tudják, mi található a világ legdrágább fagylaltkelyhében, ami több mint kétszázezer forintba kerül? Öt gombóc tahiti és madagaszkári vanília, mindenféle földi jóval, párizsi kandírozott gyümölccsel és venezuelai csokoládéval megbolondítva. S ha erre csalódottan legyintenek, akkor gyorsan hozzáteszem: mindennek a tetején huszonhárom karátos aranylevél csücsül koronaként. Azt mondják, egy fagylalt elfogyasztása átlagosan három perc. Az említett New York-i csodáéhoz az ehető aranylevéllel együtt talán kilenc perc szükségeltetik, s minden bizonnyal mennyei.

Ez is fagylalt

Parfé: tejszínalapú cukros, fagyasztott krém, gyümölcsökkel vagy csokoládéval keverve.
Sorbet (szörbet): cukrozott, hűtött gyümölcspüré, esetenként kevés alkohollal dúsítva.
Jégkása: szívószállal fogyasztható, gyümölcslével kevert jégdara.

Málna a nyerő

A magyar kézműves fagylaltnak idéntől már napja is van: május 8. Hogy miért érdemes megjegyezni a dátumot? Mert a hideg nyalánkság e napon fél áron kapható. Remélhetőleg az akcióhoz jövőre többen csatlakoznak, mert most még a fagyitérképre nem kerültek fel olyan nagyvárosok sem, mint Debrecen vagy Pécs. Az Év Fagylaltja címnek azonban már jelentős a múltja: 1998 óta minden évben megválasztják. Nemrég Soltvadkerten tartották az idei versenyt: a 2013-as év fagylaltja a székesfehérvári Damniczki Balázs (képünkön) vörösbor-esszenciával megbolondított málnafagylaltja lett.