Amiről nem álmodik a lány, de csinálja

Benti tevékenységre teremtették az istenek a nőket, a férfiakat pedig minden másra – vélte az ókori filozófus, Xenophon. Úgy gondolták ugyanis, hogy a szépnem nehezebben viseli a hideget, a meleget és a háborút. Szilárdan tartotta magát a nézet, hogy az asszony helye a négy fal közt van, s ha odakinn csavarog, tisztességtelen útra téved. Aztán elérkezett a középkor, mely nem is volt oly sötét: az 1300-as években az asszonyok még a háromnegyedét keresték a férfiak fizetségének. Egy századdal később azonban már csak a felét, később pedig még kevesebbet vittek haza – derül ki a francia szociológusnő, Evelyne Sullerot könyvéből. Tipikus női munkának akkoriban a hímzés, horgolás, csipkeverés és rőzseszedés számított – ezekre valahogy nem állt rá az urak keze.

A felvilágosodás nagy alakja, Rousseau a leánynevelés kérdésében igencsak felvilágosulatlannak bizonyult: szerinte csak annyit kell megtanulnia egy nőnek, hogy jól olvasson a férfi szívéből és hűen szolgálja őt. A francia elméletalkotó, Proudhon pedig csupán két szakmát tartott igazán nőiesnek: a háziasszonyét és a kurtizánét. „A nők soha nem találtak fel semmit, még a saját guzsalyukat sem” – írta lekicsinylően az 1800-as években. (Nem volt igaza: az első amerikai feltalálónő ugyanis már 1716-ban megkonstruálta a maga kukoricaőrlő gépét. Igaz, a szabadalmat a férje nevére jegyezték be, aki beismerte, hogy az érdem a nejéé, Sybilla Mastersé.) Bezzeg a kapitalista gyárosok szívesen toborozták a gyengébb nem tagjait, mivel ők olcsóbban robotoltak. Foglalkoztatásukat álszent módon azzal magyarázták, hogy a nők jobban ellenállnak a piszoknak és a hidegnek…

Ha csak 50 évet ugrunk vissza a jelenből, épp elcsíphetjük a híradásokat az első női űrhajós, Valentyina Tyereskova 1963-as űrutazásáról. Ma minden tizedik űrhajós nő, nagyjából félszáz hölgy járt már az űrben.

Itthon földhözragadtabbak az ál¬mok. Hazánkban a fejlett ipari országokhoz képest alacsony – a tíz százalékot sem éri el – a lányok aránya a műszaki és az informatikai felsőoktatásban. Holott e területeken dúl csak igazán a szakember¬hiány. Né¬met mintára nálunk is évről évre megrendezik a Lányok Napját, hogy az úgymond „férfias” szakmákba invitálják a középiskolásokat. Arról próbálják meggyőzni a résztvevőket, hogy akár kutató-fejlesztőként, villamosmérnökként, netán atomfizikusként is megállják a helyüket. Dr. Groó Dóra, a Nők a Tudományban Egyesület elnöke azzal bátorítja a lányokat, hogy ők is éppen olyan kiváló képességűek, mint a fiúk, sőt gyakran szorgalmasabbak náluk…