Kalandozik a világ

Időalagút! – rikkantja el magát gyermekem kedvenc meséjében a kalauz, s már repül is a dinóvonat vissza a kora Jura földtörténeti korba. Na, ettől most megkímélném magunkat, elégedjünk meg az őskorral. Ráadásul ez nem mese – így vonatunk sincs –, marad hát egyelőre a lábbusz, vagyis gyalogszerrel csatlakozhatunk őseinkhez, akik leginkább a hasuk miatt keltek útra, s ahol kedvező körülményeket találtak, ott letelepedtek. Ám őket – akárcsak a középkori keresztes hadjáratok katonáit – túlzás lenne turistáknak nevezni. Kik lesznek hát útitársaink? A békés szándékkal útra kelő és az állandó környezetükbe visszatérő emberek. Először is a babilóniai és egyiptomi kereskedők, akik időszámításunk előtt több ezer évvel indultak útnak. Velük már teve- vagy lóháton utazhatunk. Máris elfáradtunk? Nem gond, megszállunk, méghozzá nem is akárhol: a történelem első kereskedelmi szálláshelyein. Vajon milyen lesz a komfort? Nem kell aggódni: kőépítmények már tizenegyezer éve léteznek, sőt karavánunk állatainak is akad hely. Ráadásul a pénzünkért ellátást is kapunk, Mezopotámiában sört és bort is biztosan vásárolhatunk.

Ha nem akarunk költeni, jobban járunk, ha a görögök felé vesszük az irányt, az ókori görög vendégszeretet ugyanis legendás. Ne lepődjünk hát meg, ha behívnak házukba, majd szó nélkül megmossák a lábunkat, ételt és bort adnak, s csak eztán kérdezik meg: mi járatban vagyunk? Tegyük azért hozzá: e szívélyesség nem teljesen önzetlen, hiszen sosem lehet tudni, nem álruhás istenek vagyunk-e, akiket ha méltón megvendégelnek, ők is istenekké lehetnek… De hallják a hírnököt? Most hirdeti ki a közelgő olimpiai játékokat. Özönlenek is az utazók – így megy ez Krisztus előtt 776 óta, több mint ezer éven át. Ám mivel minden út Rómába vezet, így előbb-utóbb ott kötünk ki mi is. Bandukolunk a Via Appián, s élvezhetjük a Római Birodalom virágzó idegenforgalmát Angliától Egyiptomig. Használjuk is ki, ilyen intenzitású utazási kedvvel nem találkozhatunk egészen az 1800-as évekig. Az ókori rómaiakkal máris tengerparti nyaralásra indulhatunk, elzarándokolhatuk a Szentföldre vagy felkereshetjük a híres gyógyfürdőket. Fogadókban sincs hiány, sőt már komfortfokozat szerint válogathatunk: ha igényesebb szállást szeretnénk, válasszuk a Hospitiumot, ha spórolunk, Mutatióba menjünk. Uraim, csak be ne vallják otthon, ha Deversoriumban szálltak meg, ott ugyanis az ágy nem üresen várja a turistákat. S bár időben távol vagyunk, térben nem annyira: a Római Birodalom szálláshelyeinek emlékei hazánk területén is fennmaradtak.

De távolodjunk el inkább térben is – hisz’ ez az utazás lényege: menjünk egészen a középkori Japánig, s térjünk be a Hoshi Ryokan szállodába. Miért épp oda? Mert ez a világ legrégebbi szállodája: 717 óta mind a mai napig üzemel. A tulajdonosoknak van némi vendéglátós tapasztalatuk: alig 1300 év. Ennyi ideje működteti a termálhotelt ugyanaz a család. E gyöngyszemtől eltekintve azonban jobb, ha gyorsan keresztülvágtatunk a sötét középkoron, mert itt nem érezhetjük magunkat biztonságban. Az utazások ekkoriban amúgy sem számottevők, a zarándokokon kívül csupán katonákkal, kereskedőkkel, papokkal, céhlegényekkel és arisztokratákkal találkozhatunk. Tömegektől még az újkor kezdetén sem kell tartanunk, annak ellenére, hogy évente már tizenöt-húszezer fiatal járja körbe Európa kulturális központjait, hogy szalonképes úriember váljon belőle. De figyeljenek csak, milyen hangos lett minden! Ez már a XIX. század zaja, pöfögnek a gőzhajók és a gőzmozdonyok. És látják azt a kopaszodó férfit a leicesteri vasútállomáson? Ő Thomas Cook, az utazásszervezők atyja, a mai tömegturizmus megalapítója. Hogy mit keres ezen az alig egyéves állomáson 1841-ben?

Várja az első szervezett kirándulócsoportot: 570-en indulnak hamarosan Loughbo¬rough-ba. Az utaztatásnak ettől kezdve nincs határa. Jön a tengeri gőzhajózás, majd az 1900-as évektől az autó és a repülőgép, melyekkel ma már a világ bármely szegletébe eljuthatunk. Tesszük is, de még hányan! Tavaly összesen 1035 millió nemzetközi turistaérkezést regisztráltak. Hogy ez mit jelent? Rengeteg embert és még több pénzt: pontosan 837 milliárd euró bevételt a turizmusban érdekelteknek.
S ezekkel az iszonyatos számokkal el is érkeztünk utazásunk utolsó állomására: a jéghegy csúcsára. Jól nézzenek körül, innen látszik csak igazán, mi is van alattunk: a nemzetközi létszámnál körülbelül tízszer nagyobb belföldi vendégforgalom! Mert a legtöbben még ma is országhatáron belül kelnek útra. A mi utazásunk viszont véget ért, remélem, jól érezték magukat! Dicsérő szavakkal fordulhatnak a szerkesztőséghez, míg reklamációval a dinókalauzhoz.

Két év alatt a világ körül

Mi kell ahhoz, hogy valaki részt vehessen a világ legdrágább nyaralásán? Két év szabadság és háromszázötvenmillió forint. Az utat idén márciusban hirdették meg Londonban, s alig egy hónap alatt két komoly érdeklődőt vonzott: egy kínai diákot és egy olasz iparmágnást. Ha befizetnek, akkor Magyarországon is találkozhatunk velük, amint megcsodálják a budapesti Duna-partot, Buda várát, az Andrássy utat, Hollókőt és környékét, az aggteleki cseppkőbarlangot, a pannonhalmi apátságot, a Hortobágyot, a pécsi nekropoliszt, a Fertő tavi kultúrtájat és a tokaji borvidéket – vagyis a világ körüli út hazai állomásait. Mi persze olcsóbban is megnézhetjük, ők azonban ezeken kívül végigjárnak százötven országot és csaknem ezer világörökségi helyszínt.