Ki fog minket ápolni?

Négy és fél ezer szakdolgozói állás betöltetlen az egészségügyben. Budapesten az ápolói, asszisztensi helyek egytizede árválkodik üresen. Eközben vidékről – akár Szabolcsból, Hevesből, Nógrádból is – sokan ingáznak a fővárosba a magasabb fizetség reményében. A nemrég meghirdetett béremelés, amit szeptemberig januártól visszamenőleg kapnak kézhez, a diplomás szakdolgozók (például pszichológusok, konduktorok, gyógytornászok) tavalyi pluszjuttatását havi 41 ezer forintra egészíti ki, míg az OKJ-vizsgával rendelkezők 10 ezer forinttal kapnak többet. Vajon mindez enyhíti-e az évek óta tartó nővérhiányt? – kérdeztük dr. Balogh Zoltántól, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnökétől, és persze a nővérektől.

– A béremelés 75 ezer szakdolgozót érint. Többségük számára jó hír a néhány tízezer forintos többlet, hiszen sokan közülük családfenntartók, akiknek minden fillér számít. Máris látszik az intézkedések hatása: azok közül az ápolók közül, akik eddig a jobb fizetés kedvéért szociális területen – például idősek otthonában – dolgoztak, nem kevesen most visszatérnek az egészségügybe. Más kérdés, hogy azokat, akik ismernek valamilyen idegen nyelvet és külföldre mennének dolgozni, nem tudja megállítani ez a 100 eurónyi többlet. Itthon egy átlagos szakdolgozó havi 400 eurónak megfelelő összeget keres, folyamatos munkarendben, gyakran számos túlórával. Külföldön ennek négy-hatszorosát kapja kézhez. Tavaly félezer kollégánk távozott külföldre legális munkavállalóként, sokan szegődtek el családokhoz idős embereket, betegeket ápolni. Egyre komolyabb probléma a szakmai képzés: évente csupán harmad annyian végeznek, mint ahány ápolóra szükség volna – nyilatkozta lapunknak a kamarai elnök.

– A nővér arra való, hogy szolgáljon és hordja az ágytálat, sok beteg ezt vágja a szemünkbe. Szeretnénk, ha visszaadnák a hivatásunk becsületét. Ez ugyanis már nem az a szakma, amivel dicsekedni lehet – panaszolja a budapesti István Kórház főnővére. Itt is azt tapasztalják, hogy mivel rengetegen mennek nyugdíjba, főleg a szabadságolások idején aggasztó a nővérhiány. Mióta megszűntek az egészségügyi szakközépiskolák, nincs utánpótlás. Egyre kevesebb fiatal szánja rá magát, hogy érettségi után még 3 évet tanuljon, s aztán ápoló legyen, minimálbérért.

– Jó évtizede még felnéztek ránk a páciensek, de ma már lekezelően bánnak velünk. Ehhez a pályához megszállottnak kell lenni – erősítik meg az egyik alföldi kórház nővérei, akik szavaikhoz nem adják a nevüket, mert féltik az állásukat. S így töprengenek: „Mi még ellátjuk a betegeket, de nagy kérdés, minket ki fog ápolni…”