Kia Optima Hybrid - Leesik az állad

Unalomig ismételt tény, hogy a koreai autómárkák, a Hyundai és a Kia az elmúlt évtizedben mennyit fejlődtek, egyre jobb és jobb autókat készítenek. Emögött a tény mögött hihetetlen mennyiségű munka, akarás és próbálkozás van, ugye senki sem gondolta, hogy a régi motorosok, a Volkswagen vagy mondjuk a Toyota könnyen adja át a piacot holmi jött-ment koreaiaknak? Szóval semmit sem bíznak a véletlenre a fiúk és gyorsan rá is jöttek: ha Európának (és az USA-nak) akarnak autót eladni akkor ott is kell őket tervezni. Ezért aztán jópár éve működtetik Frankfurtban az európai tervezőközpontot, jó nevű európai tervezőkkel. Nekik dolgozik – dizájnért felelős alelnöki pozícióban - Peter Schreyer, aki az Audi TT-t és az újkori Bogarat tervezte, vagy épp honfitársunk, Kovács Miklós, aki szintén az Audinál volt korábban és vastagon benne van a keze az Optima formatervében.

Az Optima a Kia középkategóriás autója, ez az a szegmens, ahol nemhogy labdába rúgni, de a pályára vonulni sem tudtak a koreaiak. Eddig. Az Optima ugyanis annyira fájdalmasan szép lett, hogy így hirtelen nem is tudok a kategóriában pofásabb szereplőt mondani, talán az új 6-os Mazda van vele egy szinten. Persze ahhoz, hogy így nézzen ki hibridet, vagy legalábbis jól felszerelt Optimát kell vennünk, de akkor is. Gyönyörű és ezt, ahogy elnéztem minden autóstárs, gyalogos, jócsaj és kisgyerek egyöntetűen így gondolja. És ha ez nem lenne elég akkor több autóipari dizájndíj zsűrije is, akik díjazták az Optimát. Nehéz szavakba önteni, hogy egy Kiáról beszélgetünk, ráadásul az Optima engem leginkább egy Jaguar XF-re emlékeztet, de még annál is szebb egy fokkal. Egy Kia egy Jaguarnál? Igen, én se nagyon térek magamhoz. Mondjuk a fehér szín alapból jól áll neki plusz a fekete tető a kis cápauszonnyal és az oldalsó dísz-légbeömlők, az hogy a hibrid kicsit le van ültetve és a különleges hibrid-felnik összhatása komolyan üt.

Az Optima nagy és ezt belül is érezni fogjuk. Elöl-hátul fetrengeni lehet, az üvegtető miatt 190 felett mondjuk kevés lehet a fejtér, de minden más irányban a gigantikus Superb-et idézi a beltér mérete. A csomagtartó 380 literre lett redukálva az akkumulátorok miatt, de ez még mindig annyi, mint egy Golf-é. Nagyon modern, űrhajó szerű a műszerfal, igényes a két LCD kijelző és alapáron kapunk minden menő extrát: elektromos foteleket, kulcsnélküli indítást, tolatókamerát, ülésfűtést mind a négy (!) ülésre, kormányfűtést, üléshűtést a vezetőnek és még nagyon sok mindent. Ami nem tetszett az a kicsit komor, teljesen fekete belső és a kormány, ami ugyan tele van zsúfolva gombokkal de nem jó a fogása és borzasztóan gagyik rajta egyes kapcsolók. Mindenért kárpótol viszont a hifi, ami fantasztikusan jól szól és még max hangerőn sem torzít egy picit sem.

Lehet hogy szép, de biztos, hogy nem jó, reménykedhetnek a korai kocsikat lefitymáló autórasszisták. Hát az a rossz hírem, hogy jó. Fejlett hibridet kifejleszteni egy évtizedig szokott tartani, a Honda például még mindig ezekkel a fél-hibrid (mild hybrid) megoldásokkal szórakozik, a Kia viszont elsőre olyat csinált, ami nagyon közel van a Toyotához, sőt van amiben jobb nála. Ez az akkumulátor, ami a japánoknál nikkel-metáhidrid itt pedig a sokkal modernebb, nagyobb kapacitású és persze drágább lítium-polimer telepeket találjuk. A rendszer szokás szerint pofonegyszerű és teljesen automatikus. Ha nyomjuk a gázt megy, amíg tud elektromotorral, aztán észrevétlenül és csendben bekapcsol a kétliteres benzines is. Dugóban jön igazán jól, ilyenkor 1-2 kilométert is mehetünk füstölés nélkül, de volt, hogy autóúton 100 felett azon kaptam a rendszert, hogy EV, azaz csak elektromos módban megyünk. Ráadásul itt nincs idegesítő fokozatmentes (CVT) váltó, mint minden más hibridben, hanem egy hagyományos automata, ez sokat segít hogy ne akarjuk eldobni magunktól az életet. A rendszer összteljesítménye 190 lóerő és ha nyomunk egy padlógázt el is hisszük neki. Nagy átlagban 7 litert fogyasztott, ami fantasztikus adat egy 1,7 tonnás kocsitól, de azért őszintén szólva ezt egy dízel is tudja. Szóval ha az a kérdés, hogy megéri-e racionális, fogyasztási alapon, akkor a válasz az, hogy nem. Ezt az autót a csendért, a különleges technikáért és az egyediségéért lehet és kell szeretni.

Vezetni a puha futómű miatt nem annyira jó, de talán ez is azért van, hogy kicsit lassabban, takarékosabban hajtsunk. Úthibákon hajlamos ügyetlenkedni és a kormány sem túl közvetlen, nagyon mesterséges érzést kelt a tekergetése.
Akármilyen szép és jó, a Kiának azért nehéz dolga lesz itthon meggyőzni a kategóriát túlnyomórészt vásárló céges flottamenedzsereket. Egy okos flottacsomaggal azonban jó ajánlat lehet, napersze nem a kilencmilliós hibrid, hanem inkább a hétmillió környékén vihető dízelek. A hibrid meg marad igazi csemegének, valódi versenytárs nélkül, hiszen a Toyota Camry-t itthon hivatalosan nem forgalmazzák és más full hybrid középkategóriás egész egyszerűen nincs. Ha viszont konkrétan hibridet akarunk mert ez a divat/sok a pénzünk/környezettudatosnak szeretnénk látszani, akkor megfontolandó, hiszen gyakorlatilag egy Prius áráért kapunk egy kategóriával nagyobb és hihetetlen gazdagon felszerelt autót. Előnye és hátránya is a Priusnak, hogy abból sokszázezer szaladgál, a hibrid Kiából meg szerintem nem lesz több egy tucatnál az országban. Viszont a 7 év garancia rá is érvényes, ez pedig elég meggyőző érv. Az Optima hibridnek vannak hiányosságai, de az élményfaktort tekintve nálam benne van a top 3 tesztautóban, evör.