Ne markoljuk, igyuk!

A népi gyógyászatban a csalán (népiesen csólyány, csohán, árvacsián, csollán, csípős csalán) friss hajtásaival ütögetik a reumásokat, míg isiászra és lumbágóra is azért jó, mert méreganyaga hosszú időn át tartó melegérzetet kelt, miközben a bőr kipirul és megduzzad, sok vért kap, s így belülről természetes módon oldódnak és csillapodnak a fájdalmas lerakódások és lobok.

A csalánlevél – mely béta-karotint, C-, B- és K-vitamint, flavanoidokat, klorofillt, szelént, vasat, kalciumot, káliumot tartalmaz – gyulladáscsökkentő hatású, tisztítja az emésztő és a kiválasztó rendszert, remekül beválik gyomor- és bélhurut, epe- és májbántalmak esetén. Gyökerének alkoholos kivonata csökkenti a hajhullást, erősíti a hajszálakat. A teljes növényből kisajtolt nedv tisztítókúrák, böjtölések kedvelt alapanyaga.

A leveléből készült tea a köszvény és az ízületi betegségek kitűnő ellenszere. Rendszeres fogyasztásával serkenthető a belső szervekben felgyülemlő homokanyag kiválasztása is, amivel megelőzhető a vese- és hólyagkőképződés.

Ugyanakkor a csalántea a vértisztító és vizelethajtó teakeverékek nélkülözhetetlen alkotórésze. Vértisztító hatása csillapítja az allergiás tüneteket, a csalánkiütést, a szénanáthát, háttérbe szorítja az ekcémát, az övsömört. Míg vizelethajtóként csökkenti a szervezet folyadék-visszatartását, enyhíti a menstruáció előtti tüneteket. Borogatásként is alkalmazható ízületi gyulladásokra, de vénás fájdalomra vagy sérülés miatti duzzanat kezelésére is bevált. A borogatás elkészítéséhez a friss vagy szárított csalánt forrázzuk le, majd pépesítsük, aztán ezt helyezzük tiszta textíliára, majd rakjuk a fájó testrészre. Az átmelegedett kötést rendszeresen cseréljük le.

A csalántea huzamosabb időn át (akár fél évig) is iható napi másfél deciliteres adagban, de ennél több belőle az arra érzékenyeknél allergiát okozhat. Vizelethajtó hatása fokozott káliumvesztéssel járhat, ennek pótlásáról gondoskodnunk kell (fő forrásai a zöldségek-gyümölcsök, közte a spenót, retek, illetve a paradicsom).