Segítség gombnyomásra

Zsuzsa néni tizenhárom éve maradt egyedül, lánya a fővárosban él. A kilencvenéves sóskúti asszony épp a konyhában tett-vett, amikor hirtelen rosszul lett. A segítség szerencsére kéznél volt: a csuklójára erősített segélyhívón kapcsolatba lépett a gondozóival. Fél órán belül hárman is sürgölődtek körülötte, mentőt hívtak, vitték a kórházba.

Hasznos találmány ez a karon vagy nyakban hordható kis szerkezet: az idős ember, ha egyedül él is, soha nincs magára hagyva. A rendszer működéséhez elengedhetetlen, hogy legyen a házban vezetékes telefon, továbbá, hogy az adott településen működjön idősgondozás. A kar¬óraszerű nyomógombon kívül a házban felszerelnek egy szerkezetet, ezen keresztül beszél a segélyhívó a diszpécserrel, aki baj esetén értesíti a kiszálló egységet és a gondozókat. Ha kell, máris a mentők számát tárcsázza. A diszpécserközpont és a gondozók a nap 24 órájában bármikor hívhatók. Előfordul néha vakriasztás is, ha nagyobb az ijedtség, mint a baj – ilyenkor az is elég, ha valaki a telefonon keresztül nyugtatja meg az időseket.

– Sokan élnek egyedül, s gyakran tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érzik magukat – magyarázza Károly Kata, a Budaörs Kistérség Többcélú Társulása Szociális és Gyermekjóléti Szolgálat (BTT SZGYSZ) vezetője. Több környékbeli település időseiről gondoskodnak Budaörsön, Sóskúton, Törökbálinton, Biatorbágyon, Herceghalmon, Pusztazámoron. A szolgáltatásra jogosult minden hatvanöt évnél idősebb, tartósan beteg vagy fogyatékkal, illetve egyedül élő ember. – Egyszerűbb, de még költséghatékonyabb is, ha a környékbeli települések összeállnak – folytatja Károly Kata. – Nem csak az időseknek, de a települések vezetőinek is fontos, hogy a lakók biztonságban érezzék magukat otthonaikban. Előfordult már, hogy valaki betörőt talált a házában, elbújt, riasztott minket, végül sikerült elkapni a behatolót.

Megesik, hogy véletlenül jelez az a fránya gomb. Annus nénivel is ez történt, amikor öltözködés közben valaki szólongatni kezdte őt: jól van, minden rendben? A nagy ijedelem után kiderült: a télikabátjába bújva akaratlanul nyomta meg a riasztót.
A rendszer 2004 óta védi az időseket, de sajnos számos visszaélés történt: a szolgáltató felvette az állami normatívát, elszámolni azonban nem mindig tudott vele. Ezért 2009-től az állami támogatás csökkent, a szolgáltatást pedig pályázati úton lehetett elnyerni, amit a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal bírált el. Azonban júliustól a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) fennhatósága alá tartozik a rendszer. A támogatás összege nem változik, ebből a készülékeket lehet fenntartani. A hiányzó pénzt több helyről szedheti össze a szolgáltató, kérhet az önkormányzattól is, mint ahogy tette a BTT SZGYSZ is. Nincs okuk panaszra: a városok vezetőitől továbbra is megkapják a támogatást, így egyetlen rászorulótól sem kell pénzt kérniük.

Ahol viszont az önkormányzat nem engedheti meg magának a támogatást, ott az idősek fizetik meg a védelmet. Az összeg eltérő, függően a település anyagi helyzetétől. A minapi váltás részleteiről érdeklődtünk az SZGYF-nél is, lapzártánkig azonban nem kaptunk választ. S bár az átállás részletei még nem teljesen tisztázottak, úgy tűnik, a rendszerben számottevő változás nem várható – meglehet, kiegyensúlyozottabb lesz a támogatás mértéke.