Hyundai Santa Fe 2,2 CRDi - Gondoltad volna?

Valaki felvetette nemrég, hogy mi is a különbség a Kiák és a Hyundaiok között ha egy és ugyanaz a gyártól. Létezik többféle magyarázat, de rövid gondolkodás után arra jutottunk, hogy a legfőbb különbség az, hogy míg a Kia újabban látványosan Európára koncentrál, a Hyundai elsősorban az USA-ban népszerű. Persze ebbe a felosztásba is simán bele lehet kötni, mert mondjuk egy i40 semmivel sem kevésbé európai, mint mondjuk az Optima (vagy akár az Accord), de mégis logikusnak tűnik a dolog. Például a Santa Fe kifejezetten ilyen, tengerentúlra szánt és fejlesztett autó. Ez az ottani „kis” SUV kategória, nálunk mégis jó nagy batárnak számít a maga 4,7 méteres hosszával.

A Santa Fe azonban maradéktalanul megfelel az európai igényeknek is. Ilyen szép SUV-ot ritkán látni, minden részlete alaposan ki lett dolgozva. Látszik az utca emberén is, hogy nehezen tudja hova tenni ezt a kocsit, simán lehetne Honda, Lexus vagy bármilyen drága, prémium terepjáró. Nagyon karakteres az orra, nem spóroltak a krómon, de a legszebbek a lámpák: elöl a xenon fényszórók fölött egy világoskék, szigorúra húzott szemöldök ragyog, hátul pedig a LED-es lámpák vonzzák a tekintetet. Az egész autó olyan zömök, nagyon masszív benyomást kelt, amilyet eddig szinte csak a németek tudtak elérni a formáikkal. Ha most ki kellene nyögnöm, melyik a 3 legszebb városi terepjáró mindenképpen benne lenne ez a Santa Fe, pedig az elődje mennyire semmitmondó autó volt!

A beszállás könnyen megy és egy apró trükknek köszönhetően végre nem lesz sáros a nadrágunk ha véletlenül a küszöbhöz ér: egy műanyag takaró elemet tettek az ajtó aljára. Okos és figyelmes megoldás, büszkék is rá a Hyundai-nál. Belül már nem volt egyöntetű a siker: voltak, akik nehezen barátkoztak meg a kicsit eklektikus hangulattal és a kék-fehéren derengő műszerekkel. Nekem igazából egyikkel sincsen bajom. A Santa Fe belseje ugyan tényleg sokféle anyagból és színből építkezik, de nekem épp emiatt izgalmas az összhatás. A kormányon és úgy egyáltalán mindenfelé rengeteg gomb és kapcsoló van szétszórva, ember legyen a talpán aki itt elsőre kiigazodik. De nem kell hosszasan olvasgatni a kézikönyvet, néhány nap alatt azért bele lehet jönni. Hely nagyon bőségesen van mindenhol, a hátsó ülésekre még ülésfűtés is jutott. 400 ezerért kaphatunk plusz két ülést, de ha nem rendeljük meg akkor majdnem 600 literes csomagtartót kapunk, ez még a kategóriában is nagyon soknak számít.

A sok funkció között rengeteg a hasznos, de van néhány teljesen használhatatlan is. Nagyon jó a nyitható üvegtető és az Auto Hold, amit ha bekapcsolunk álló helyzetben átveszi tőlünk a féket így nem kell végig nyomva tartanunk a pedált például pirosnál vagy dugóban ácsorogva. Kár, hogy ezt a funkció minden elindulásnál újra be kell kapcsolni, ahogy a tempomatot is mindig aktiválnunk kell, hogy működjön. Az Eco mód érzésre semmit nem csinál és start-stop funkció sem jár hozzá, de a parkolósegéd az ami teljesen el lett baltázva. Elvileg magától állna be a kiszemelt parkolóhelyre, de a valóságban nem igazán ismeri fel a tereptárgyakat és a párhuzamos sem megy neki igazán. Aki tehát nem tud ekkora autót megszokni ne számítson az ígéretesnek hangzó technikai vívmány, csak még nagyobb szerencsétlenkedésnek fog tűnni ha erre hagyatkozunk.

A motor az átdolgozott 2,2-es, ami elismerésre méltó 198 lóerőt és 436 Nm nyomatékot tud. Ennek megfelelően remekül passzol a nagy testhez és szinte tökéletes utazóautót farag belőle. A hangszigetelésre nagy hangsúlyt fektethettek mert fantasztikusan csendes az autó még 140-150-es tempónál is. A fogyasztás ilyenkor 8 liter körül alakul, városban olyan 10, ha pedig nagyon óvatosak vagyunk országúton akkor 6,5 literes eredményt tudunk elérni. Nem rossz, de vannak ennél takarékosabb nagydízelek is. A váltó a régivágású (vagyis nem duplakuplungos) hatsebességes automata, ami még inkább a nyugodt utazóautó jelleget erősíti. Felára 600 ezer forint, cserébe finoman, észrevehetetlenül teszi a dolgát és ha nagyon akarjuk manuálisan is pakolgathatjuk a sebességeket. Újabb félmillió az összkerékhajtás felára, ami automatikusan lép működésbe ha szükség van rá, de senki ne gondolja, hogy terepre való a Santa Fe. Hiába tűnik sportosnak, hiába néz ki terepjárónak, valójában egy megfontolt és nyugodt, hosszú utakra termett utazóautó, már-már prémiumba hajló minőséggel.

Annyira tisztességes munka ez a Hyundai, hogy simán azt mondom rá, hogy jobb mint egy Honda CR-V. Persze nagyobb és drágább is, de azok az idők már elmúltak amikor a Hyundai egy lesajnált, budget márka volt. Fullosan felszerelve 12, alapáron 10 millió az ára, a koreaiaknál nem lehet megduplázni az autó értékét az extrákkal, amikből így is van bőven. Tömegautó nem lesz belőle itthon, de a hazánkban működő koreai cégek felsővezetőit kezdem egyre jobban irigyelni.