Madarat tolláról, turistát hoteljáról

Ha extrém nyaralásra – vagy éppen telelésre – vágyunk, leendő szállásadóink kreativitásának csak a csillagos ég és pénztárcánk szab határt. De már a presszók közt is olyan élethalálharc folyik az egyre kevesebb vendégért, hogy a jó fekete kávé mellé nem árt egy briliáns ötlet is. Habkönnyű nyári összeállításunk néhány különleges helyet szedett csokorba.

Hozzányúlni szabad!

Komoly dilemma gyötör. Két könyv közt tipródom. A szerelemről és egyéb démonokról című, jól ismert és imádott Marquez-legendával tereljem el figyelmem a fahéjas-szilvás pite sütőből kiszivárgó illatáról? Vagy a csábítás ellen jobban felvértezne A reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában? De itt olvasni?! Reménytelen vállalkozás! Inkább hagyom, hogy a várakozás perceiben eluralkodjon rajtam a gombok és társai látványa…

Akik szeretik a pici, kuckós és különleges helyeket, azok igazi ékszerdobozra lelnek a főváros IX. kerületében, a Gomb kávézóban. Valójában már az utcán sejthető, hogy itt nem egy mindennapi hely bújik meg a színesre festett járdahatároló oszlopokon túl. A bejárati ajtó mellett nagyanyáink régi, csorbult zománcozott fali mosdójából hívogatón virágok omlanak elénk, az ablak alatti bőröndökben pedig friss fűszernövények kínálják magukat – korántsem csak díszítésre!

Pedig a bohém zsibvásár hangulata odabent uralkodik csak el a gyanútlan vendégen! A 28 négyzetméterre jutó ósdi kávédarálók és kislámpák számában verhetetlen a hely. Az ütött-kopott faajtók és az ósdi fiókelőlapok a falon meg a pult oldalán – azt a hatást keltve, mintha csak hanyagul egymás mellé vetették volna őket – egy békebeli korba repítenek vissza. A kávézó kitalálója, Kocsis Juli saját és ismerősök ötletmorzsáit gyúrta kerek egésszé, s lett belőle egy rusztikus hangulatú, otthonos hely. Ahol a házi recept szerint, saját kezűleg készített sütemények a gyümölcséréssel együtt változnak, és őstermelői szörpök, lekvárok, sajtok, kolbászok marasztalnak. Ahol a gyerekeket játékhalmok várják, és igenis szabad bármihez hozzányúlni. Ahol a házi könyvtárból bárki leemelheti a kedvére való olvasmányt, sőt telefonszámért cserébe ki is kölcsönözheti. S ahol kávézás közben szabadon kalandozhat a tekintet a réges-régi, mesterien kidolgozott, öntöttvas játék minisparhelttől a retro nyelvnyújtogató kutyaperselyen át a varrógépből átalakított fali lámpáig. És akkor a gombokról juszt sem esett még szó!

Kocsis Juli nem csupán egy kávézót akart. Egy időben sokat járt Berlinben, és a német fővárosban azt látta, hogy nyüzsgő élet szerveződik egy-egy park köré, utcazenészekkel, színészekkel, artistákkal. Egy olyan helyre vágyott Budapesten, ahol a frissen facsart narancslé kortyolgatása alatt észrevétlenül közösség épül, az emberek jól érzik magukat, sőt akár együtt csinálnak is valamit.

Merthogy 32 éves vendéglátónk korántsem vendéglátós, hanem született művelődésszervező, a diplomája szerint is. Korábban dolgozott reklámügynökségnél, galériában, mozit vezetett, felügyelt reklámfilmeket és hirdetési kampányokat. Mi hiányzott ezekből? Az érzés, hogy formálódik valami a kezei között – fogalmaz ő. Ám csak a vak nem látja: az emberek kézzelfogható közelsége, nap mint nap. Így lett a kávézóban rendszeresen kézműves-foglalkozás gyerekeknek, diavetítés, dizájnpiac és kiállítás (ottjártamkor épp művészi mobiltelefon-ábrázolásokból).

Kezdetben a barátnőivel tartottak varrónapokat is: bárki behozhatta elszakadt vagy átalakításra váró ruhadarabjait, hogy térítésmentesen „újragombolják” azokat. Tumultusra számítottak, ehelyett ezek az alkalmak lassan elmaradtak – nem is a helyszűke, sokkal inkább az érdeklődők hiánya miatt. Már csak mosolyog rajta: el kell fogadni, nálunk valahogy még gyanús, ami ingyen van. Pedig olyan szépen továbbgondolta már: amíg a vendégek sütiznek, iparművészek mutatják be alkotásaik, mondjuk egy táska vagy ruha megszületését.

Mindebből mostanra már „csak” a gombok maradtak meg. Térelválasztó függönyként felfűzve. Az óriási lámpaernyőn sorjázva. Meg a tányérokon, a falon, a vázákon. Még a WC-ajtón is, feliratnak elrendezve. És természetesen házi sütiként a kávé mellé.

A gombok pedig – egyfajta védjegyként – megállíthatatlanul gyűlnek, gyűlnek, ahogy népszerűsödik a hely. S ha már ott vannak, Kocsis Juli fantáziája megindul. Így kerek a története. Mint egy gomb.(szijjártó)

Kávé két cukorral és sok cicával

Van ugyebár a kutyások tábora és van a macskásoké; van némi átjárás a kettő között, de szűk a mezsgye. Úgyhogy a kizárólag kutyarajongók – saját lelki békéjük érdekében – máris felmentést kapnak a cikk elolvasása alól. Merthogy a macskások ezúttal megszerezték az elsőséget, mégpedig „kávéházi simogató” kategóriában. Japánban, Hongkongban és Bécsben már jó ideje dívik a cicapresszó, és idén tavaszra Budapestet is elérte ez a speciális macskaláz.

A Cat Café Budapest úgy hirdeti magát, mint a főváros legmacskásabb helye – 15 cicával. A négylábú vendégvárók közt van az ötletgazda-üzletvezető, Balotay Krisztina saját kedvence, van állatmenhelyről odavett, és van Olaszországból érkezett különleges fajta. Ám mindannyiukban közös, hogy azzal a varázzsal rendelkeznek, ami a macskák sajátossága: bármit elérnek és igába hajtják a gyanútlan embereket. Talán nem véletlenül mondta az amerikai író, Ernest Hemingway, hogy „egy macska csak a következőhöz vezet”.

Első hallásra nehéz elképzelni egy „nyávogós” kávézót, ugye? Ne is sokkolja magát a kedves olvasó ezzel a tévúttal! A cirmosoknak kényelmes kosarak, játékok, búvóhelyek és egy „macskafal” garantálja a békés nyugalmat és a pajkos szórakozást, mindenkor igény szerint. Vagyis nyivákolás helyett inkább elégedett dorombolás fémjelzi a helyet. Ennek érdekében született a legmacskásabb kávéházi etikett a vendégek számára, amely szerint alvó cicát nem zavarunk, ha felemeljük, a fenekénél tartjuk, és – biztos, ami biztos, miheztartás végett, valószínűleg a csekély értelmű medvebocsok számára kimondatik ez az evidencia is – nem húzzuk a fülét, farkát! A kényes ízlésű vendégeknek sem kell aggódniuk, ugyanis a pultot és a konyhát úgy alakították ki, hogy a cirmosok ne tudjanak arra a területre, az ételekhez eljutni.

És hogy kiket várnak a Cat Caféba? A macskabolondokat. És azokat, akik még nem macskabolondok, de vállalják a „fertőzés” kockázatát. Meg azokat, akik kikapcsolódásra vágynak, akiknek túl stresszes az életük, és egy kis „odabújásra” vágynak. Továbbá azokat, akik tanulni szeretnének a világ legtökéletesebb élőlényeitől. Ja, és persze azokat is, akik egy jó kávéra vágynak!

Békés álom vár a gumiszobában is

Ha valaki hidegre vágyik, utazzon Svédországba, ahol már megannyi jeges hotel közül válogathat. Legelső volt közülük – és talán még ma is a leghíresebb – a nagy fantáziával Ice Hotelre, azaz Jéghotelre keresztelt vendégváró. Termálpulcsi és hálózsák: ez vár minden vendégre jégből emelt szobájában. Bizony, itt minden fagyott vízből készül, a bútorok is. Átlagosan mínusz 8 Celsius-fokot mutatnak a hotel hőmérői – ha ezt kibírjuk, nyugodtan elmondhatjuk magunkról, a jég hátán is megélünk! A fagyos fogadtatást állandó lélekmelegítőkkel kompenzálják vendéglátóink. De ha ez sem elég, beülhetünk a kültéri gőzfürdőbe, ha szerencsénk van, talán rénszarvast is láthatunk ázás közben. Mikor meguntuk a kényelmet, jöhet a sport: motoros- és kutyaszánon szánkázhatunk. Az ország északi csücskében, a sarkkörön túl található hotellel sok a munka: hamar olvad, minden évben újra kell építeni. De megéri a fáradtságot – úgy tűnik, a látogatók élvezik, hogy évről évre vadonatúj szobákban alhatnak.

Nem szereti a hideget? Az sem baj, menjen Floridába! Illetve… ússzon! Nem is kell sokat, úgy hat méter mélységben Jules Verne víz alatti világa várja. A Jules’ Undersea Lodge-ben akár még házasságot is köthetnek. Szemfülesnek kell lennünk, ha utaznánk, nem sokan férnek el ugyanis Némó kapitány kis birodalmában. Azoknak sem kell félniük, akik soha nem búvárkodtak még – pár óra alatt megtanulhatják a merülés csínját-bínját, hogy elfoglalhassák szobájukat. Ami egyébként a nyolcvanas években még víz alatti kutatóállomásként segítette a tengeri élet megismerését; ebből az élményből pedig a vendégek is részesülhetnek, ha épp az óceán világát tanulmányoznák. Tehetik ezt víz alatti kirándulásokon vagy alvás előtt – bárányok helyett – halakat számolhatnak. Legalább megtudjuk, milyen az akváriumlakók élete…

Utáljuk a monotonitást, pár nap után unjuk átmeneti szobánk kilátását? Erre is van megoldás: a kacsalábon forgó hotel, aminek első emelete folyamatosan forog tengelye körül, így a kilátás is állandó mozgásban van. A török Riviéra képe változik előttünk, ha Antalyában, a Marmara Antalya Hotel mellékszárnyában veszünk ki a 24 szoba közül egyet. Hogy mennyi idő alatt „járjuk” végig a kötelező kört, rajtunk múlik: akár két óra alatt is megismerhetjük a teljes panorámát, a türelmesebbek pedig huszonkét órán keresztül bámulhatják a tájat. Ráadásul a körszálló épülete egy medence közepén úszik. Nem fogunk unatkozni, ha pörgős kalandra vágyunk – csak el ne szédüljünk!

De élhetünk csőlakók módjára, ha az ausztriai Daspark, azaz Csöves Hotelt választjuk. Vagy Tarzanként a fákon Indiában. Esetleg kapszulákban Japánban. Kutathatunk rejtélyek után Németországban a Krimihotelben. Vagy költözhetünk kutyaházzá alakított egyesült államokbeli szállodába. Ha pedig a bőséges felhozatalt hiányoljuk, menjünk Berlinbe. Ne is álljunk meg a Propeller Island City Lodge-ig, ahol 31 szoba közül választhatunk. Érdemes körbenézni, minden ajtó mást rejt: többek között gumiszobát, koporsóból készült ágyat, börtöncellát, lebegő alvóalkalmatosságot. Csak választanunk kell. Ha tudunk.