Megszakad a pulykaszív

Alig néhány évtizede is télen-nyáron szabadon tartották a régi parlagi pulykafajtákat, elsősorban a bronz-, de a fehér pulykát is. Szállásuk nemegyszer a fák koronája volt. Élelmüket tavasztól őszig maguk szerezték meg, s edzettnek, a betegségekkel szemben ellenállónak bizonyultak. Tartásuk nagyon olcsó volt, falánkságuk pedig megkönnyítette hizlalásukat is – legfeljebb késő ősszel hajtották be őket, abraktakarmányt csak ezután kaptak.

A magyar „karácsonyi” pulykát élő és feldolgozott formában is sokáig Európa-szerte (főként Olaszországban) kedvelt csemegeként tartották számon. A pulykahús ma is kedvelt, s a modern, nagy testű hibridek vágótömege mintegy  háromszorosa a bronzpulykáénak. A hústermelés javítására irányuló, felfokozott szelekció következtében a mai intenzív
fajtáknak még az anatómiai felépítése is más, mint a pár évtizeddel ezelőttieké.

A belső szervek tömege viszont nem követte a fajtákhoz kötött élősúly-növekedést, sőt a szív és a tüdő tömege viszonylagosan még csökkent is! Nem mindegy, hogy ez a szív egy 6 kilós bronzpulyka vagy egy 16 kilós hibridpulyka szervezetét „szolgálja”. A szív- és érrendszert azonban nemcsak ez terheli, hanem a megnövekedett anyagcsere, az izmokba történő gyors fehérjebeépülés fokozottabb oxigénigénye, a nagy takarmányfelvételből adódó hőtermelés-
hőleadás kényszere is. Ehhez társul még a zártabb környezet miatti mozgásszegénység, a legelők változatos elesége helyetti tömény abraktakarmányok és tápok etetése.

E változásoknak csaknem mindegyike együtt jár az alkat és a szervezeti szilárdság romlásával, ami főként a hímivarú egyedeket, a bakokat érinti: gyakoribb a hasvízkór, a hirtelen szívhalál, az idei nyáron nem ritka a hostressz iránti
érzékenység, a lábszerkezeti rendellenesség, az immunrendszer működési zavarai miatti megbetegedések. Az anatómiai változások törvényszerűen élettani változásokkal járnak együtt. Különösen a pulykahizlalás második felében, a 3-4 hónapos életkortól egyre gyakoribb, hogy a teljesen egészséges állat az aorta (a bal szívkamrából eredő fő ütőér)  repedése miatt szinte egyik pillanatról a másikra elpusztul.

A takarmányozási változások, hibák következményeként károsodik az érrendszer, gyengülnek az érfalak. A Žzárt tartás egyúttal számos stresszhelyzettel, izgalmi állapottal jár együtt (a nagy termeloképességu fajták egyébként is stressz ér zé ke nyebbek), ami különösen az ingerlékenyebb, agresszívebb bakoknál olyan vérnyomás-emelkedést eredményez, melyet a károsult aorta nem bír elviselni, s megreped. Az aortából kiáramló vér legtöbbször nem a testüregekbe, hanem a   szívburokba ömlik, ezzel megakadályozza a szív muködését, ezért a hirtelen halál. A kórképnek előzménye nincs, értelemszerűen gyógykezelni sem lehet, ezért mindenképpen a megelőzésre kell törekedni. Aki a családi szükségletre szánt hagyományos fajták, azok tartása és takarmányozása helyett a mai intenzívebb nevelést, hizlalást gyakorolja, annak
is érdemesebb valamennyit „viszszalépni”. Inkább legyen kicsivel hosszabb a vágásérettségig eltelt idő, mintsem  szaporodjon a „hirtelen pulykahalál”.

Akinek lehetosége van rá, helyes, ha minél több mozgást engedélyez az állatainak, de még jobb, ha ezt olyan területen tehetik, ahol állati és növényi eleségekhez (bogyók, magvak, rovarok, giliszták, hernyók, csigák stb.) is hozzájuthatnak.
Aki csak tápot etet, érdemes azt vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket tartalmazó takarmányadalékokkal
kiegészítenie. Igen ám, de az egyes állatfajok ebbéli igényeit több évtizeddel ezelőtt határozták meg, a takarmányozási
javaslatok rendszerint a minimálisan szükséges mennyiségeket közlik, miközben a mai fajták, típusok egyes elemekből ezeknek akár a dupláját igényelhetik. A pulyka mikr oelem-szükséglete egyébként is nagyobb, mint a többi baromfifajé, s
az aortarepedés megelozésében különösen a réznek fontos a szerepe.