Aszalt csemegék télire

Persze aszalhatunk a napon is (mint ahogyan már az ókorban is tették), ehhez azonban hosszú idő (átlagosan 4–10 nap) szükséges, miközben meg kell védeni a gyümölcsöt a madaraktól, darazsaktól is. Száríthatunk a gyengén melegítő, nyitott ajtajú sütőben is, vagy éppen langyos kemencében, ami szintén hosszú időt és nagy figyelmet kíván.

A legbiztosabb, leghatékonyabb szárítás az aszalógéppel valósítható meg: az időjárástól független, s egységnyi termény aszalásához kevesebb energiát emészt föl, mint például a gázsütő. Nyolc-tízezer forintért már jó minőségű, energiatakarékos házi aszalók kaphatók. Fontos tudnivaló az aszalási hőmérséklet fokozatos emelése, az aszalványok átforgatási alkalmainak, illetve a javasolt aszalási időnek a figyelembevétele.

Ahhoz, hogy a gyümölcsök tartósítószer nélkül, pusztán szárítással eltarthatók legyenek, 70-90 százalékos víztartalmukat 15-25-re kell csökkenteni (az ilyen alacsony nedvességtartalomnál a romlást okozó mikroszervezetek életképtelenné válnak). Miközben a cukortartalom koncentrálódik, természetes és egészséges nassolnivaló válik belőlük. Szép és jó aszalványt csak egészséges, érett gyümölcsből készíthetünk. Legalkalmasabb erre az alma, körte, cseresznye, meggy, kajszi- és őszibarack, ringló, szilva (főleg a magvaváló) és esetleg a füge.

Aszalás előtt nagyjából azonos méretűre szeleteljük föl a gyümölcsöt, hogy egyszerre száradjanak. Helyezzük úgy a szeleteket az aszalótálcákra, hogy ne érintkezzenek egymással. Átforgatáskor ügyeljünk, hogy a gyümölcsdarabok héja ne sérüljön, mert a repedésen cukros lé folyhat ki, és az aszalvány nem lesz édes. A szárításban végül is nem az eltelt órák száma a döntő, hanem a termék minősége, s ezt nekünk kell ellenőriznünk. Az aszalvány akkor jó, ha olyan száraz, hogy kézzel összenyomva semmi nedvesség nem érezhető rajta, ugyanakkor még nem kérges, nem törik, hanem rugalmas. Aszalt gyümölcsünket (hogy ne fülledjen be és ne penészedjen meg) laza szövésű, tiszta vászonzacskóban, hűvös helyen fölakasztva tároljuk.