Citroën C3 Picasso 1,6 HDi - Család kompromisszumokkal

Peti barátomnak ikrei vannak, és hosszas keresgélés után vett is egy Skoda Roomstert. 1,4-es dízel, alig fogyaszt, sok a hely, soha semmi baja nem volt vele, satöbbbi. Szereti, jó meg minden, de egy ideje, ha kocsikról beszélünk, mindig oda lyukad ki, hogy Citroën egyterűt szeretne. Mert már volt francia autója, mert az olyan puha, kényelmes és finom volt meg csendes, blablabla. Mikor meghallotta, hogy nálam lesz ez a kis egyterű, egyből lecsapott rá, szeretné megnézni, megtapogatni, beültetni a gyerekeket. Én meg közben azon gondolkoztam, hogy mi is ez a megmagyarázhatatlan varázs, ami még a józan németautót vezető átlagpolgárt is elgondolkoztatja. Hogy jó-jó az unalom, de kellene már valami változatosság. Valami, ami ízt ad a mindennapoknak.

Márpedig a C3 ízt ad, jó sokat és intenzívet, bár kicsit azért itt-ott csíp. Először is, a kinézete minden csak nem átlagos. Egyterűt se igazán terveztek még ilyenre, vonzza a tekinteteket. Pedig ez már a ráncfelvarrott modell, némiképp átfazonírozott arccal, de amúgy nagyjából öt éve változatlan karakterrel. Komolytalan és játékos az arca, jó nagy buboréknak tűnik, de amolyan tanulmányautós-futurisztikus buboréknak. A frissítéssel kapott LED-es nappali menetfényt is, plusz ezek a szuper felnik (feláras csomag része)is még látványosabbá teszik.

A belső igazi Kánaán, a térérzet elképesztő az alig 4 méteres hosszhoz viszonyítva. Remekül működik a világos belső – sok fény kombó, kevesebb hangulatosabb autóban ültem eddig. Az A-oszlop kettéosztása, nemcsak jópofa, de komoly biztonság-növelő fícsör is. A műszerfal sem hétköznapi, egyrészt átlátszós a műszeregység, aztán meg 3 kijelző van középen, mégsem néz ki idétlenül. Az ülések és úgy egyáltalán minden puha mindenhol ahova csak nyúlunk. A hifi és a navigáció kezelése nehézkes és az egész rendszer idegesítően lassú, ezen még lehetne dolgozni. Furcsa, hogy a kézifék és a biztonsági övek csatjai olyannyira mélyre kerültek, hogy konkrétan problémát okoz odáig lehajolni. Hátul van minden, mi 0-12 éves gyereknek ingere. Napfényűző roló az oldalsó ablakokn, iszonyatos jó kilátás a hatalmas tetőablakon és lehajtható asztalka is van, amihez lámpa is jár és egy mozdulattal vissza is csukható.

Nem szabad elfelejteni, hogy a C3 Picasso egy kisautóra épült, kis méretű egyterű. Én is igyekeztem ezt mondogatni magamban, mikor két gyerekülés mögött, a 385 literes csomagtartó felett vakartam a fejem. Mert egy babakocsi befért (sima, nem iker!) de utána már más cucc nem nagyon, csak néhány zacskó a hézagokba. Két gyerekkel egy hétre már necces a hely. Igaz, hogy a hátsó ülések tologathatók és ha előrébb tolnám őket, akár 500 literre is nőne a csomagoknak való hely, de akkor már a gyerekek lába bőven elérné az első üléseket, a hátsó lábtér ugyanis a leggyengébb láncszeme a helykínálatnak. A kis cipők pedig állítólag nem hagynak szép nyomot a világos plüsskárpiton…

Az 1,6-os dízel kétféle változata közül mi az erősebbiket kaptuk. Ez 115 lóerős és tökéletesen passzolt a kisebbik Picasso-hoz. A Roomster után gyakorlatilag hangtalan és majdnem olyan jól is fogyaszt. 6 liter körüli fogyasztást mértünk laza, városi forgalomban, tempós autópályázásnál pedig 5 liter alá sikerült szorítani az évágyát, hála az új hatfokozatú manuális váltónak. Csillivilli extrák nincsenek, mégis különleges élmény a C3 Picasso-val utazni. A sok fény, a szokatlan formák összhatása azt eredményezi, hogy az ember egy idő után elkezd vágyni egy ilyen fránya francia taligára.

A mi általunk próbált Exclusive kivitel a kínálat csúcsa, az erősebbik dízellel ez most akciósan 5,2 millió. Pedig kicsit kevésbé felszerelt, 90 lóerős dízel modell már 4,5-ért is van. A C3 nagyon izgalmas, minőségi és finom kis jármű, de a feleségem azt mondta, hogy két gyerekkel már kevés a csomagtartó miatt. Akkor kinek lehet jó? Hát olyanoknak akik a kínai családmodellt követik (egy gyerekök van), meg olyanoknak akiknek van még egy nagyobb utazóautójuk. Mondjuk egy C4 Picasso, Peti barátom most épp arról álmodik.