Görcsölő rekorderek

Reumatoid artritisz – vagyis sokízületi gyulladás. Ez az egyik legsúlyosabb mozgásszervi betegség neve, amiben Magyarországon 80-90 ezren szenvednek. Körülbelül húszan vannak most itt közülük és serénykednek a nagy asztal körül. Felismerhető már az alkotás: a Széchenyi téri dzsámi, előtte idősebb hölgy álldogál. Csak azt nem látom egyértelműen, hogy ki lehet a beteg és ki az ápolószemélyzet. Deformált ízületek, göcsörtös ujjak, bütykök – ilyenek a tünetek súlyosabb esetben. Ám előfordul, hogy mindebből nem látszik semmi. Megszólítok egy fiatal nőt, aki a képen épp a dzsámi falát szépítgeti. Szkaliczki Adél – mutatkozik be és elmeséli, hogy talpfájással kezdődött minden, tizenegy éve, így huszonöt éves kora óta él együtt a betegséggel. Eleinte nem vett róla tudomást, hitt abban, hogy akaraterővel leküzdheti. Aztán kénytelen volt elfogadni, hogy gyógyszerek és esetenként erős fájdalmak kísérik a mindennapjait – amikből a prognózisok szerint az átlagosnál jóval kevesebb jut neki: a reumatoid artritiszes betegek várható élettartama ugyanis tíz évvel rövidebb.

Ezzel azonban nem ér rá foglalkozni, éli az életét, majdhogynem úgy, mint egészséges társai: családot alapított, két gyereket szült, ügyintézőként helyezkedett el. Igaz, eredetileg bábszínész szeretett volna lenni. Akinél sokízületi gyulladást diagnosztizálnak, ott előfordulhat, hogy ma és holnapután könyveket pakol, holnap viszont nem tudja a merőkanalat sem megemelni – s ezt nem hisztiből vagy kényeskedésből teszi.

Mitől alakul ki? Erre az orvosok egyelőre nem tudnak válaszolni. Az viszont látszik, hogy a betegség nagyobb arányban érinti a nőket, s nem ritka, hogy fiatal korban kezdődik. Jó azonban a rosszban, hogy a folyamatot ma már képesek megállítani, így elfogadható életminőséget lehet fenntartani – feltéve, hogy a beteg hajlandó idejében orvoshoz fordulni. A kezelés, a gyógyszerezés azonban csak a teendők hetven százaléka, a fennmaradó harminc a társadalom feladata: segíteni kell a betegek rehabilitációját, elfogadni őket, támogatni mindennapi életüket. Ezt dr. Sütő Gábor reumatológus mondja, aki szintén itt áll és nézi a készülő művet. Amiről annyit kell még tudni, hogy egy óriáspuzzle alkotóeleme: összesen nyolc hazai nagyvárosban készül hasonló részlet, melyek a végén az artritisz világnapján, október 12-én, Budapesten a világ legnagyobb képeslapjává állnak össze. A tervek szerint az óriásképeslapot felbélyegzik, postára adják, ezzel bekerül a Guinness-rekordok könyvébe. Üzenet is lesz rajta. Hogy mi? Minden bizonnyal olyasmi: a göcsörtös kezeket is meg lehet simogatni.