Nem mindegy, hova ültetjük a mandulát!

Hazánk még éppen beletartozik, így nem véletlenül mutatkozott gyakran a mandula a szőlő közelségében vagy éppen a közteseként. Mint például a Budavidéken, a Balaton északi partja mentén, Tolnában, Baranyában, az Alföld egyes tájain vagy Sárospatakon, a mandulás hegyoldalban. Szervezett termesztése csak a XIX. század végén kezdődött hazánkban, amikor a filoxéravész nyomán kipusztult szőlők helyére mandulát (is) ültettek. A telepítési csúcsot az 1960-as években értük el, csak sajnos tízezrével ültették a fákat alkalmatlan területre, ráadásul fittyet hánytak a beporzási igényére is.

A mandula kényes és igényes kultúra, s a mi éghajlatunk nem ideális számára. Termőrügyei például már mínusz 17 fokon károsodnak, bár a jó kondíció javíthat a fagytűrésen. (A papírhéjú fajták a legkevésbé télállóak.) Mivel nagyon korán virágzik, a tavaszi fagyok gyakran károsítják a virágait. Nemcsak meleg-, de fényigényes is, ezért csak megfelelő (6 x 5 méteres) térállással és rendszeres (gyenge) ritkító metszéssel elégíthetjük ki a szükségletét. Ami a talajigényét illeti, a gyengén vagy közepesen meszes, könnyen melegedő, jó víz- és tápanyag-gazdálkodású, laza, levegős földben díszlik a legszebben. Nagyon fontos tudni, hogy a hazánkban kapható (egyébként kitűnő) fajtái teljesen önmeddőek, ezért mandulából mindig legalább kettő, azonos időben virágzó, egymást kölcsönösen termékenyítő fajtát kell ültetnünk.

A legkorábban (szeptember közepén) érő Budatétényi 70-es papírhéjú, termése kicsi, közepesen terem, jó porzója a Tétényi bőtermő. A Szigetcsépi 58-as kemény héjú, termése nagy, közepesen terem, porzója a Tétényi rekord. A Tétényi bőtermő félpapírhéjú, termése közepes, bőven terem, porzója a Tétényi rekord. A Tétényi kedvenc papírhéjú, bőtermő, porzója a Budatétényi 70. A Tétényi keményhéjú termése nagy, igen bőtermő, porzója a Tétényi rekord. Végül az október elején érő Tétényi rekord félpapírhéjú, termése közepes, termőképessége jó, porzója a Tétényi bőtermő.