Peugeot 301 1,6 HDi - Városban öt alatt

Két kategória pörög most nagyon az autóiparban, igazolva a nyíló olló elméletet. Az egyik a luxusszegmens: a BMW vagy a Porsche nem bír elég autót gyártani, hogy kielégítse az igényeket. A másik pedig az olcsó, praktikus autóké. Azoké amelyek keveset fogyasztanak, igénytelenek a szó minden létező értelmében és lehet beléjük pakolni. Ezt a hullámot, ami nagyjából a válság kitörése óta tart, ügyesen lovagolta meg a PSA, egyből két néven hozták ki a saját megoldásukat a kispénzű családoknak. A Peugeot-nál ez a 301, a Citroen-nél pedig a C-Elysée.

A forma egész elfogadható, kicsit talán németes. Egy Logan-hez vagy Thalia-hoz képest ez egy űreszköz a távoli jövőből, aminek egyáltalán nem áll rosszul a szedánság, ennek az oka pedig az, hogy ezt alapból lépcsőshátúnak tervezték. Az autó jó hosszú (öt centi híján 4,5 méter) és valahogy nem tűnik olyan bénán keskenynek mint a Skoda Rapid.

A belseje komor fekete és igazából érezni rajta, hogy ez egy célgép. Minden műanyag kemény és az ülések szövete sem báránybőrből készült. A kormány nem állítható tengelyirányban, így akinek hosszú a lába, annak nem lesz kényelmes a vezetői pozíció. A legszembeötlőbb spúrság a középre helyezett ablakemelőkapcsolók elöl, amivel megspóroltak még egy pöcköt, amit az anyósülés felöli oldalra kellett volna tenni. Hát nem tudom ez hány forint lehetett, de úgy 2-300-ra gondolok. Hely sok van, főleg hosszában, a hátsó sorban szürreális méretű a lábtér. A csomagtér is hasonlóan óriási, 507(!) literes, de ami fáj az az, hogy nem nyitható. Csak kulccsal vagy belülről. A mindennapokban ez nagyon nem jó tulajdonság. Szintén a költségcsökkentés jegyében nincs rajta szigetelés és a zsanérok sem bújtatottak, becsukáskor pedig úgy puffan mint régen a telkünkön a budiajtó.

A legkomolyabb ütőkártya a motor, ez az 1,6-os HDi. Aki veszi, az ezzel vegye mert hihetetlenül takarékos. Csak városban rövid utakon használtam, nem kíméltem, nem óvatoskodtam. 300 kilométer után 5,2-t mutatott a kijelzőn az átlagfogyasztásmérő, ami tankolás és rövid fejszámolás után leesett 4,9-re. Értik, felfelé csalt a számítógép! Kímélő üzemmódban, autópályán vagy országúton meg már abszurd 4 litereket fogyasztott, de szerintem ezt már úgysem hiszik el nekem. A 92 lóerő és 230 Nm nyomaték éppen elegendő a mindennapokra, kétezer és háromezer között van huzata is, de hamar kifullad. Hatodik nincs, pedig kéne, ráadásul a hangszigeteléssel is spóroltak, így a kényelmes utazótempó inkább a 110, mint a 130.

Masszív, ránézésre és kipróbálásra is sokat tűrő, tartós autó benyomását kelti a 301. Tizenhétezer újságírók által belehajtott kilométer felér legalább hatvanezer normállal és ennyi után sem zörög, nyiszog semmi, a futomű stabilan és feszesen tartja az autót, a nagy hasmagasság (14 centiméter) miatt pedig nem okoz gondot a földút sem. El lehet benne férni, lehet bele pakolni és nagyon keveset fogyaszt. Ennyi és nem több, kényeztetni, elbűvölni nem fog soha.

Az egyetlen benzinesnél (1,2 VTi), az egyetlen dízel verzió 7-800 ezerrel drágább, de itt szerintem megéri annak aki, legalább 15 ezret megy évente. A dízel fapadosan 3,6 millió, de fullosan is csak 4,3 millió, ebben pedig már minden létező extra benne van ülésfűtéssel, USB-vel és tolatóradarral. A Logan persze olcsóbb, de az még egy kategóriával fapadosabb. A nagy konkurens Skoda Rapid dízelmotorral viszont öt millióról indul. Sok kérdésem nincs.